Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 2. r.

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. való tekintet nélkül a járásbíróság hatáskörébe. Jól esik birói széfből hallanunk, hogy a kérdések nem egyszerűek, «sommásak», hanem gyakran az átlagos biró látókörét talán tul is haladó életismeretet, tapasztaltságot és elfogulatlanságot kivánnak. Kétszeresen fontos, hogy biró utasítja vissza az elkopott jelszót, az eljárás gyorsítását. A mikor a perrendtartás az egész vonalon megvalósítja a szóbeliséget, a mikor az értékhatár tetemes felemelésével a ma is roskadozó járásbíróságot túlterheli, a mikor tehát szinte kétségtelen, hogy hosszú időn át a törvényszéki eljárás lesz a gyorsabb és nyilván alaposabb : nem hihetünk ez argumentum komolyságában. Mcs^lény jogos és őszinte kritikája osztatlan elismerésre kell, hogy találjon. De mégis, mintha a tudomány embere a biró fölé kerekedett volna, a midőn kifogásolja, hogy e perek 50 koronáig a községi biróság elé kerülnek, a járásbiró tehát végső fokon ítél. Érthető, hogy a szocziális igazságok erejétől annyira áthatott kutató megdöbben, ha a «legkisebb emberi apró cseprő baját — a mely csak nekünk apró — a néha bonyolult jogkérdéseket a községi biró kinpadján látja. De elvégre is eszközeink korlátoltak ; nem élünk abban a jobb hazában, hol ezer font sterling a rendes birói fizetés. A mi apparátusunk mellett lehetetlen ama pereket, melyeket épen csak az előadás során kidomborított szocziális metamorfózis nevében nem mondhatunk bagatelleknek, alapos, részletes elbíráláshoz juttatni. Épen akkor, ha az egyén a társada;om szerve csupán, e társadalom csak arra fordíthatja idejét, pénzét és gondját, a mi az összeség szempontjából is jelentős. Ötven koronán alul : le jeu n'en vaut pas la chandelle. Lehet, hogy e megjegyzés szűkkeblű, rideg hangú, de beleillik ama változott és még eljövendő társadalmi forma jogbölcseletébe, melyet az előadó üdvösnek vall. Egyebekben, ha az 50 koronán aluli perek szintén a járásbíróság elé utaltatnak, csak fokozódnának a túlterheltség ama bajai, melyekre az előadás találóan utalt. Az előadó példák kapcsán igazolja, hogy az uj perrendtartásban a haladás a rendelkezési elvből az officziozitás felé nem túlságosan nagy. A törvény nem egyszer szivósan ragaszkodik más tereken is idejüket és okukat multa jogszabályokhoz. így felhozza, hogy mily érthetetlenül részesiti a perrendtartás az előzetes végrehajthatóság kedvezményében az egyénről az uias, másrészről a fogadós, száliásadó, fuvaros, hajós között keletkezett pereket. A római fuvarosok és szállásadók hada szedett-vedett csőcselék lehetett, kikkel szemben az utasnak is érdeke volt a gyors eljárás. De ma milliós vállalat gőzösén ülünk, szobájába szállunk és a magunk részéről vajmi keveset törődünk a recepium cauponum megnyugtató gondoskodásával. Nagyon igaza van az előadónak, a midőn a szolgálati szerződésből folyó bérkövetelés számára reklamálja az előzetes végrehajthatóságot. Igaz, hogy az alperes visszvégrehajtási igénye gyakran veszélyeztetve van, de sokkal kisebb baj ez az éhhalálná1, melynek a munkavállaló a per folyama alatt ki lehet téve. N. B. Jogállam. X. évf. 2. f. IO