Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 2. r.

M4 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. érezteti újításainak erejét, a szervezettség, a szerves együttmunkálkodás társadalma. Ott a salus reipublicoe és nem a fiat iustitia lett a törvényház kapujára irva. Az anyagi igazság — minden áron : ez épen az individualizáczió jelszava lehetne. Csak ott kutathatják teljes erővel az anyagi igazságot, hol az ember nem szerve a társadalomnak, eszköze a közjónak, hanem souverain. Talán helyes, hogy az összesség érdekében elejtik az apró-cseprő egyéni bajok orvoslását. Kritika nélkül konstatáljuk, hogy elejtik és épen a szoczialisztikus elvek folyományakép. Tehát anyagi igazság : az előadó által vázolt társadalmi metamorfózis daczára és nem miatta. Az előadás számtalan példáját tartalmazza a perbeli rendelkezési szabadság megszorításának. Az uj perrendtartás sokkalta közelebb hozza az anyagi igazság ideálját eddigi gyakorlatunknál. Ujitás — risum ieneatis — az igazmondás kötelessége (222. §.). Ugyanily czélt szolgál a fél hivatalból elrendelhető személyes, eskü alatti kihallgatása (226., 368. §§ ). A felek rendelkezését uraló eskü döntő jelentősége megszűnik. A társadalom tagjait — mint a kik az igazság kiderítésének szervei — fokozott közreműködésre szorítja a törvény. A szakértői vélemény adásának kötelező volta (Jí4. s k. §§.), a tanú birtokában levő okirat felmutatásának kötelessége (508. §.) a főbb idevágó rendelkezések. Az előadó a rendelkezési szabadság korlátainak kutatása során oda konkludál, hogy a törvény a megszorítást csakis a nem vagyoni perekben viszi többé-kevésbbé keresztül, de a vagyonjogi pert teljesen az egyéni rendelkezésre bízza. Az előbbire legkirívóbb példa a házassági per, hol sem az első-, sem a felebbezési bíróság (677. § ) a felek által felhőzet takhoz, a kérelemhez és ellenkérelemhez rendszerint egyáltalán nincs kötve; ugyanez áll a gyermek törvényességének megtámadása iránt folyó perben (696. §.). Nincs helye az illetékes bíróságtól eltérő kikötésnek, választott bírósági eljárásnak. Persze mindez azon fordul meg, mit értünk vagyonjogi per alatt ? Az előadó felveti a kérdést, hogy vagyonjogi per-e a megbízó keresete a megbízott ellen a megbízás teljesítése iránt, ha ennek vagyoni jelentősége nincs is, avagy a névbitorlás folytán inditott kereset. Hasonló dilemma elé állit az egyesület tagjának keresete, melylyel a közgyűlés határozatát megtámadja, sőt néha a részvényesnek a kereskedelmi törvény 174. §-ra alapított keresete. Meséién/ válasza tagadó, a perrendtartásé igenlő. Praktikus következménye a megoldásnak, a mint az előadó a törvény első két szakaszának egybevetéséből megállapítja, hogy mind e perek nem élvezik a nem vagyonjogi pereknek fenntartott kizárólagos törvényszéki hatáskört. Az előadó e helyütt is felismeri, miként érintkezik a társadalmi küzdelmek legnágyobbika, a munkáskérdés a perrendtartás körével. És nem zárkózhatunk el amaz állításának helyessége elől, hogy a perrendtartás (1. §. e. pont) meglehetősen egyoldalú felfogással utalja a szolgálati szerződésből a munkaadó és munkavállaló között felmerülő összes pereket, értékre