Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 2. r.

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A Magyar Jogászegylet mult évi nov. io-iki teljes-ülésén Mes\lény Arlur izelitöt adott sajtó alatt levő nagy perrendi munkájának elveiből. Az előadó az uj perrendtartást szocziális szempontból ismertette. A legfőbb szocziális szempont pedig az, hogy legyen uj perrendtartásunk, legyen szóbeli, közvetlen, gyorsan működő peres eljárásunk; oly örvendetes ez az ajándék, hogy legszívesebben szemet hunynánk hibái felett és nem néznők a fogát. E meggyőződéstől vezérelve az előadó alig kritizál és megelégszik a perrendtartás társadalom-politikai elveinek megállapításával. Kiindulási pontja az a mélyreható változás, melyen egész társadalmi szervezetünk az utolsó évtizedekben átment. A fejlődés iránya a szervezkedés, csoportokba tömörülés, még pedig rohamosan növekvő erővel. A konfliktusok, melyek a való társadalmi élet és a jog között teljesen soha ki nem küszöbolhetően felmerülnek, ma tipikus módon abból támadnak, hogy a jog csak vontatva és kelletlenül követi ezt a szocziálizáló folyamatot. A jog a maga elveiben és berendezkedéseiben individualisztikus, holott az egyén ma már nem korlátlan ur, hanem a társadalom szerve, funkczionáriusa. Az előadó e megállapítása, mely a közelmúltban megjelent magánjogi müvének is vezető eszméje, nagy visszhangra, számos irodalmi követőre talált. Bizonyára kevésbbé fog belenyugodni az ellenzők kritikája abba, hogy a tétel klasszikus példájaként a perrendtartásra hivatkozzék. Az előadó a mai perjog individualisztikus hajlandóságát rendkivül ötletes módon világítja meg, kimutatja, hogy a per jelenleg nem más, mint jogügyletek szabályos sorozata. A biró tevékenysége csak kiegészítő : levonja a telek rendelkezéséből a jogi konzekvencziát — az anyagi igazság minden biztositéka nélkül. Anyagi igazság ) Csakugyan ezzel a jelszóval vonul be a jogba az egyén társadalmi funkcziójának a tudata r Az előadó szerint az anyagi igazság kutatása — a mi'tulajdonképen annyit jelent, hogy a felek nem urai a pernek, hanem szervei az igazságkutatásnak — az individualisztikus elmélet hanyatlásával jár, a fentemiitett társadalmi metamorfózis tünete. Az a tudományos hirnév és munkásság, mely az előadó tételeinek minden körülmények között súlyt ad, nem nyomhatja el teljesen kételyeinket. Ama társadalom, a mely ugyan a távoli jövőé, de növekvő közelsége már