Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A telekkönyvi jogrendszer és reformja. 2. r.

>42 A TELEKKÖNYVI JOGRENDSZER. vei s megszűntnek veszi a jelzálogjogot a követelés elenyésztével. Mig a porosz jelzálog-rendszer, kétségtelenül a jelzálogkönyvek megbízható alapjait tevő kataszteri adatok alapján, a speczialitás lehető érvényesítése nyomán a jelzálogjogot valóságos telekadósságként konstruálja (1872 máj. 5-ről) a nélkül, hogy annak járulékos természetét kívánná, mig a német magánjogi codificatió a jelzálogjog intézményét a Grundschuld és Rentenschuld intézményével fejleszti tovább: a magyar jogfejlődés kénytelen, sőt a mai helyzetet tekintve bizonyos tekintetben köteles megelégedni a létező formák fenntartásával és a jelzálogjog tiszta dologjogi természetét elutasitani. Ez kifejezést nyert egyébként a magyar magánjogi codificatió keretében, a mint alább látni fogjuk. Mig a különlegességi elv az előadottak szerint nélkülözi hatályosságának szükséges előfeltételeit, másrészt egyes irányokban káros módon túlhajtva, valóságos jogbizonytalanságot okoz, s végső következményeiben a közgazdasági téren érezteti káros hatásait. Az agrárius közösségek jogi helyzete és telekkönyvi kezelése jellemző tünetei a káros elváltozásnak. A közbirtokossági és úrbéres erdők és legelők közgazdasági jelentőségének alkotó eleme az állandó közös használat, mely közös használat nem egyéb, mint a kisbirtokos népelem szocziális jelentőségű szövetkezése az ingatlan jelentősége, a használat módja szerint állandó jellegű közösségben. A telekkönyvi jogszabályok által, szemben az elérendő czéllal, jogilag parczelláztatnak, a végső eredményképen atomizáltatnak, mint individuális tulajdon-illetmények. (Folytatása következik.,