Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Az akaratszabadság kérdésének gyakorlati fontossága a büntetőjogban [könyvismertetés]

9° IRODALOM. indeterminista vagyok-e», vagy hogy «az emberi lény determinálva van — indeterminizmusra)). Helyes taktikát választott szerző, mikor müve első részében kiváló súlyt helyezett problémája pontos formulázására. Mi érthető cgyakorlati fontossági) alatt? ez volt elsősorban tisztázandó. Válasza: valamely kérdés gyakorlatilag akkor fontos, ha az abban elfoglalt álláspont kihat az emberek külső magatartására. A második tisztázandó alapfogalom az «akarat» fogalma. Szerző szerint az akarat fogalma általános érvénynyel csak mint tvdatkép határozható meg s ez a tudatkép egy testi magatartás képéből, egy a testi magatartás bekövetkezte iránti vágyból, kívánatból és abból a várakozásból áll, hogy a kérdéses magatartás csakugyan be fog következni. Szerző utal arra, hogy az irodalom nem veszi figyelembe, hogy a probléma szempontjából az akaratnak a felfogásokban közös fogalmi jegyeire van szükség, s hogy az akaratszabadság vitája nagyrészt már az akarat fogalma körül forog. A «szabadság» fogalmáról az «akaratszabadság» szóban dr. Darvai azt tartja, hogy az akarat okozó képességét jelenti és pedig a psychologiai akaratszabadság kérdésében az akarat cselekvést okozó, a tulajdonképeni vitaproblemában, a metafizikai akaratszabadság kérdésében pedig önmagát okozó képességét. A szabadság mértékét pedig az okozóképesség kizárólagosságának foka szabja meg. A kizárólagosság mértékén alapul a mérsékelt és túlzó indeterminizmus-féle megkülönböztetés, mig a mérsékelt és túlzó indeterminizmus-féle az okozó tényezők egy- vagy többféleségén nyugszik. Nem tekinti a szerző az akaratszabadság sui generis fajának az u. n. etikai akaratszabadságot, hanem a látszólagos vagy álakaratszabadság egy esetét látja benne. Az álakaratszabadság részletesen sehol ki nem fejtett lényegét pedig abba helyezi, hogy az emberek többsége azonosnak látszó, azaz empirikus vonásokban egyező, de valósággal csak hasonló helyzetekben, eltérőleg bir cselekedni. A metafizikai akaratszabadság kérdésében elfoglalt álláspont büntetőjogi hatásait leggyakrabban a psychologiai akaratszabadság, az álakaratszabadság, a fatalizmus (a mely szerinte az ember sorsának függetlensége cselekvésétől) és a czélszerüségi felfogás büntetőjogi hatásaival tévesztik össze. Szerző utóbbi, az irodalomban általánosan elhanyagolt hatásokra rámutatva, azokat a probléma vizsgálatából kiküszöböli. A munka második rés^e az akaratszabadság kérdésének és a büntetőjog czéljának viszonyát vizsgálja. Szerző arra az álláspontra helyezkedik, hogy az akaratszabadság kérdésének gyakorlati fontosságáról nyilatkozni csak a büntetőjog czélja tekintetében való állásfoglalás mellett lehet. Ugyanis czélszerüségi felfogás mellett, a melyet a szerző is elfogad, az akaratszabadság kérdése a bün-