Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Az akaratszabadság kérdésének gyakorlati fontossága a büntetőjogban [könyvismertetés]

IRODALOM. 9» tetés alapgondolatát alig érinti, mig igazságossági felfogás mellett fundamentálisnak látszik, mivel utóbbi felfogás a morális értéktelenséggel egyenlő büntetést követeli, ez pedig a cselekvések kényszerűségének elfogadása mellett el nem képzelhető. Szerző az igazságossági és czélszerüségi elméletek-féle felosztást az abszolút és relativ elméletek-félével nem azonosítja. Mindkét felosztást a büntetőjog czéljának különböző felfogásából származtatja le, nem pedig a büntetőjog alapjának eltérő magyarázataiból. Szerinte már magának az alapnak fogalma feltételezi, hogy a büntetőjog czéljául az igazságosságot mint megvalósítandó eszmét tekintsük, tehát azt a büntetés czélját valamely emberi érdek kielégítésébe helyező elmélet meg sem construálhaija. A czélok most emiitett felosztása (eszme vagy érdek) adja a szerző szerint az abszolút és relativ elméletek-féle megkülönböztetést, mig az igazságossági elméletek azokat is magukban foglalják, a melyek a büntetőjog czélját az igazságérzet kielégítésébe mint érdekbe helyezik, a czélszerüségi elméletek pedig tulajdonképen a büntetőjog anyagias czélját hirdető elméletek. Bizonyos alárendeltebb szerepe az igazságosság elvének legutóbbiakon belül is van. Nem fontos a büntetőjog szempontjából az igazságosság szó másik értelme; a pártatlanság hiánya arra csak akkor hathat ki, ha egyszersmind az első értelemben vett igazságosság megsértését involválja. A szerző az igazságosság gondolatának eredetével is behatóan foglalkozik, s azt az egyénre nézve rendszerint legc%éls\erübb büntetés állandó alkalmazásában találja. A munka harmadik része sorra vizsgálja az akaratszabadság kérdésének a büntetőjog egyéb kategóriáihoz való viszonyát. A javíthatóság íogalmát szerinte csak a túlzó indeterminizmus zárja ki, de ugyanúgy a túlzó determinizmus is. A beszámithatóság fogalmát determinista, sőt utilitananistikus szempontból is fenntarthatónak véli s beszámithatónak a czélszerüen gondolkodó egyéneket tartja, a kiket másoktól azért kell megkülönböztetni, mert a beszámithatóságuk az esetek túlnyomó többségében javithatóságukra enged következtetést. A bűnösség fogalmát dr. Darvai az egyén bűnöző hajlamának és czélszerü gondolkodásának összetételeként épiti fel s determinista felfogása ellenére fenntartja az alanyi okozatosság és felelősség fogalmait is." Végül ismét járatlan utakon haladva, behatóan fejtegeti a determinisztikus és az indeterminista gondolkodásmód következményeit az ember általános lelki életében, s ezeknek visszahatását a büntetőjogra, miközben arra az eredményre jut, hogy előbbinek veszélyességét túlozzák. De ha a determinista tan csakugyan veszélyesnek volna is tekintendő, attól tartani még sem lehetne, mert általános elterjedésének számos nehézsége van. Ezeknek a nehézségeknek fejtegetésével zárja be a szerző munkáját. Kitűnik ebből a rövidre vont sommázatból, hogy a szövevényes, sokfelé elágazó problémát alaposan, mélyrehatóan tanulmányozta szerző,