Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1910-ben. 1. r.

IRÓI GYAKORLAT. 8< 813 909. K. J. 74.). A Curia elvi kijelentésének utolsó mondata kétségtelenül helyes. De nagyon is szűkkeblűén bánik a jogsérelem meghatározásával, midőn ezalatt pusztán a panaszlónak a használt czéghez való saját jogosultságát érti. Jogát sértheti a panaszlónak az a czéghasználat is, a mely az ö vevőközönségét tévedésbe ejtheti és az ő üzletét hátrányosan befolyásolhatja.* Kétségtelen azonban,, hogy a Curia elvi jelentőségű határozatát kereskedelmi törvényünk e szakaszára alapithatja, de ezzel aztán a tisztességtelen verseny elleni védekezésnek területét még szűkebbre szoríthatja. Az ütfetátruházásról szóló 1908. évi 57. t.-cz. folytán tárgytalanokká váltak mindazok a kijelentések (igy a váltókötelezettségre vonatkozó C. 949 1909. h. H. D. IV. 56.), melyeket bíróságaink még a K. T. 20. §. hatálybanléte alapján tettek. Az uj törvényt legelőször alkalmazta a budapesti tábla, midőn az illetékességi kifogás eldöntésével kimondta, hogy az üzletből eredő kötelezettségek tekintetében az a bíróság is illetékes, mely az üzletátadó ellen indított keresetre illetékes volna. Helyesen mutat rá e határozat a törvénynek arra a czélzatára, «hogy a hitelező a kereskedelmi üzlet átruházása által sem az anyagi, sem az alaki jog szempontjából ne jusson kedvezőtlenebb helyzetbe, mint lenne akkor, ha üzletátruházás nem történikn (C. 233 1910. H. D. IV. 143.). A kereskedelmi- és ipari alkalmazottak jogviszonyáról a Curia több érdekes kijelentést tett, melyekkel kiegészíti az alkalmazottak socialis védelmét mindinkább kidomborító és megvédő joggyakorlatát. így a próbaidő kikötését csak addig tekinti fennállónak, a mig az alkalmazás időtartamából a végleges alkalmazásra nem lehet következtetni (C. 503/909. H. D. IV. 2.). Próbaidő kikötéséről persze csak akkor lehet szó, ha végleges alkalmazási szerződés nem köttetett és semmi esetre sem akkor, midőn a munkaadó önkényüleg az alkalmazott munkába lépése előtt bontotta fel a szerződést (C. 344 1909. H. D. IV. 3.). Ha pedig a főnök ilyképen kijelentette, hogy a szerződéstől eláll, utólag már nem követelheti a szolgálat újbóli megkezdését, ha az alkalmazott a felmondási időre járó illetményre igényt tart.** Az alkalmazotti szerződés rögtöni felbontására a segéd csak súlyos becsületsértés, a főnök pedig már akkor van jogosítva, ha a segéd becsületsértő kifejezést használ (Ipartörv. 94 és 95. §§.). Elbocsátási oknak tekinti a Curia, ha az alkalmazott főnökét «svindler»-nek nevezte és emiatt becsületsértésért elitéltetett (C. 947/909. H. D. IV. 60.): kilépési oknak, ha a főnök alkalmazottját ostobának és lustának mondja és hamis leltár készítésével vádolja (C. 867/909. H. D. IV. 61.). Ugyané határozatban a Curia a remuneráczióval is foglalkozik és kimondja, .hogy ezt az alkalmazott csak akkor követelheti és az igy juttatott összeg csak akkor bir fizetés jellegével, ha ennek kiadása szerződésileg kötelezve volt. * Lásd Nagy Ferencz 29. §. 15. jegyzet. ** V. ö. Nagy F. 46. §. 25. jegyzettel.