Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1909-ben

BIRÓ1 GYAKORLAT. 65 meg a kincstár részére, a saját érdekében, de a másodsorban kötelezettek érdekében erre nem köteles. Elsőben is — a budapesti kir. ítélőtáblával — állapítsuk meg, hogy a joghelyzet teljesen az egyszerű kezességnek felel meg. Az 54535/85. sz. p. ü. min. rendelet szerint a másodsorban kötelezettől az illeték csak akkor követelhető, ha az elsősorban kötelezettel szemben behajthatatlannak bizonyult. Nem lehet belátni, hogy a kincstár mért részesüljön enyhébb elbírálásában, mint más vagyonjogi személy ? De tovább megyünk. A magánjog csak jogosítvány. Arról talán szó lehetne, hogy a hitelező nem veszti el a kezes elleni keresetét, ha az adós ellen, bár ehhez joga nyilt, elmulasztja a biztosítási végrehajtást megkérni. Ellenben a kincstárnak minden közjogi gyökerű jogosítványa egyúttal kötelessége is. Ha joga van 1,9% illetéket szedni, nem érheti be i%-kal. Ha joga van az illeték tkvi előjegyzésére, ugy köteles is rá, tartozik ezzel a gondossággal a költségvetés terhét viselő minden állampolgárnak, tehát a kezesnek is. — á — ^Kereskedelmi joggyakorlatunk 1909-ben.* Évről-évre följegyezve joggyakorlatunk elvi kijelentéseit, nem térhetünk ki annak megállapítása elöl, hogy a Curia mindinkább a szocziális igazságosztás szerepét veszi magára és igyekszik a tőkének a törvényben biztosított fölényét méltányossági tekintetekből mérsékelni. Láttuk, hogy e törekvések mily eredményekre vezettek az ipari veszélyviselés kérdésében, láttuk, hogy a Curia a részvénytársasági önkényuralmat és a biztosítótársaságok egyeduralmi helyzetét megdönteni igyekszik és hogy a jelzálogadósckat is mentesíteni igyekszik a tu'.hosszu lekötés hátrányaitól az u. n. stornoperekben. Ugyanezt az irányzatot észlelhetjük a kereskedelmi alkalmazottakkal való elbánásban, kiknek jogos érdekeit különösen a mult évi és az ezidei határozatok hangsúlyozzák kellő erélylyel. így az ipartörvény 90. §-ának azt a tilalmát, hogy a kereskedő oly segédet fogadjen fel, a kinek előző szerződése még fennáll, a Curia szigorúan magyarázza és odáig terjeszti ki, hogy a kereskedő mindaddig tartózkodjék a segéd felfogadásától, mig más módon meg nem győződik arról, hogy ennek előbbi szolgálati viszonya útjában nem áll (H. D. III. 84. 730/908.). A Curia tehát direct tudakozódási kötelességet ró az uj fő* A Jogállam 1902 óta rendszeresen közli a kereskedelmi judicatura feldolgozását, lásd I. 718., 816. I. II. 559., 641. 1. III. 552., 66j. 1. IV. 704., 789. 1. V. k. 706., 780. 1. VII. k. 75., 140. I. és VIII. 65., 158. 1. A használt rövidítések a következők: G. Dt. = Grill-féle döntvénytár kereskedelmi jogi kötete. H. D. III. = a Jogtudományi Közlöny által kiadott Hiteljogi Döntvénytár 1909. évi kötete. K. J. = Kereskedelmi jog 1909. évf. Ü. L.= Ügyvédek Lapja 1909. évf. Nagy F.= Nagy Ferencz: A Magyar kereskedelmi jog kézikönyve VI. kiadás. Jogállam. IX. évf. i. f. $