Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IX. fejezet. 47. r.

"4 BÍRÓI GYAKORLAT. s hivatkozik az 1894: XII. t.-cz. 112. §-ának analógiájára, mely, mint a tábla hangsúlyozza, csak a mezei kárra vonatkozik. Tudjuk ebből a rovatból, hogy a budapesti tábla felülvizsgálati tanácsa nem zárkózik el magánjogunk korszerű fejlesztésétől; azt hiszem, a táblabirákat méltán az az aggodalom tarthatta vissza a code 158). czikkelyéből (nptk. 833.) eredő' radikális álláspont elfogadásától, hogy igen sokszor a szegény embert sújtaná. Ám ezen a világon minden relatív. A tábla álláspontja szerint nen> felel a latifundium ura, ha kellő felügyelet alatt álló ménese megvadulva valakin keresztülgázol, ha bikája a «kellő gondossággal)) őrizetére rendelt embert felökleli s azután egy sereg gyermeket letipor (Bár talán — with great reverence to the Court — ilyen esetekben megkonstruálnák a gondatlanságot.). Az előbbi döntésnél kifogásoltuk a tényálladék tekintetében a birói szabad mérlegelés kiterjesztését. Viszont a most tárgyalt kérdésben nézetem szerint minden esetben megnyugtató eredményre csak ugy juthatunk, ha a törvényhozó a joghatás tekintetében szabad kezet ad a bírónak. Ausztriában ma is érvényes* egy 1811. évi udvari rendelet, mely a veszett kutya marásából eredő kártérítést a szerint szabályozza, hogy az állattartó és a károsult vagyonos-e, vagy sem,** optk. 1310. szerint pedig, ha valaki öntudatlan állapotban okoz kárt, a biró, figyelemmel mindkét fél vagyoni viszonyaira, kártérítést Ítélhet meg, tehát még azt is szabadon mérlegeli, hogy a joghatás egyáltalán beálljon-e ? Ennek nyomán a T. 1778. §-a ugyanezen esetre már egyenesen a méltányosságot állítja fel vezérmotivum gyanánt. Nem kellene és lehetne ezeket a szempontokat az állatokozta kárnál is értékesíteni ? Kiinduló pont a felperesnek és alperesnek, valamint hozzátartozóiknak szükséges tartás kölcsönös figyelembevétele lehetne. Hogy ez a mü technikájának általában nem felelne meg, nem jöhetne komolyan figyelembe. * Érdekes, mert a közjog és magánjog mesgyéjén mozog, a 2228 909. sz. curiai ítélet. Jogszabály, hogy a kezes mentesül ha a hitelezőt a követelés behajtása körül gondatlanság, mulasztás terheli (Dtár u.rf. XXIII. 118., XXVI. 15., III. f. II. 44. stb. Tervezet 1245. §.). Felperes, a ki az illetékért • másodsorban felelős* (illetékszabályok 95. §. 4. pontja), kártérítésért perli a kincstárt, mert az illeték telekkönyvi biztosítását az «elsősorban felelősi) személylyel szemben elmulasztotta, ugy hogy az ellene behajthatlanná vált, s felperesnek kellett fizetnie. A budapesti tábla az előrebocsátott szabálynál fogva marasztalja a kincstárt. A Curia elutasítja a keresetet, mert az illetékkövetelések biztosítását tárgyazó szabályok csupán jogot állapítanak * Randa, Schadenersatzflicht, 1908. 14?. I. ** Sőt mindkét fél vagyontalansága esetén a kártérítést a községre hárítja. Ez a régi kultúrállam már 1811-ben szociálpolitikát csinált . . .