Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Kiadatási gyakorlatunk Ausztriával szemben

NEMZETKÖZI JOG. 55 sünk nincs, a 474. §-nak szövegéből az következik, hogy Ausztriával szemben a fennálló viszonosság szerint kell eljárni s ha a visszonosság a 475. és 476. §-okban foglalt elvekkel nem ellenkezik, ezeket az utóbbi szakaszokat is figyelembe kell venni. A 475. és 476. §-ok azonban csak a kiadatás alaki részét, az eljárást szabályozzák s azokban nincsen szabály a kiadatás anyagi feltételeire nézve. Ezeket az anyagi feltételeket tehát kizárólag a viszonossági gyakorlatban kellene keresnünk, mert a 475. és 476. §-ok ezeket az anyagi feltételeket semmi irányban ki nem egészítik. Mielőtt a viszonossági gyakorlat kereteinek kutatására áttérnénk, figyelembe kell vennünk, hogy a Bp. 474. §-a zárjelben idézi a «kiadatás feltételeire)) szavak után a Btk. 9. és 17., valamint a Kbtk. 14. §-át. Ezekből a szakaszokból meg lehet állapítani, hogy magyar honost más állam hatóságának sohasem lehet kiadni, továbbá hogy osztrák honost csak Ausztriának lehet kiadni (Btk. 17. §.), végül, hogy kihágás miatt kiadatás nem engedélyezhető (Kbtk. 14. §.). A mi a most idézett szakaszokat illeti, a B*k. 17. §-ának értelme nem lehet kétséges. A Kbtk. 14. §-a azonban már nem ily világos, mert e szövegezésből nem lehet tudni, hogy olyan bűncselekmények miatt nincs-e kiadatásnak helye, a melyek a magyar törvények szerint nem kihágások s csak a külföldi büntetőtörvénykönyv szerint azok. Ezt a kételyt a Kbtk. 13. §-a sem oszlatja el, mert annak szövegéből sem tűnik ki határozottan, hogy büntethető-e a külföldön elkövetett oly bűncselekmény, a mely ott kihágásnak, nálunk azonban bűntettnek vagy vétségnek minősül. Kifejezett rendelkezés hiányában nem lehet azt mondani, hogy a Kbtk. 13. és 14. §-a a kihágás alatt nemcsak a magyar törvény szerinti kihágásokat, hanem a külföldi törvények szerinti kihágásokat is érti. Annyit azonban feltétlenül lehet állítani, hogyha valamely bűncselekmény a mi jogunk szerint kihágásnak minősül, e miatt kiadatásnak nem lehet helye. A kiadatásnak a fentiek szerint tehát csak két akadálya van, nevezetesen a magyar honosság és az a körülmény, hogy valamely bűncselekmény a magyar jog szerint kihágásnak minősül. A Bp. 474. §-a azonban nemcsak a Btk. 17. és a Kbtk. 14. §-át emliti meg, hanem hivatkozik a Btk. 9. §-ára is. Ez a 9. §. a kiadatás anyagi feltételei tekintetében korlátokat nem tartalmaz, mert épen arról rendelkezik, hogy mit kell akkor tenni, ha a kiadatásnak a szerződések vagy az eddigi gyakorlat szerint nincs helye. Nézetem szerint a Btk. 9. §-ának felhívására semmi szükség nem volt. A Btk. 9. §-át ugyanis nem lehet egy sorba állítani a Btk. 17. és a Kbtkv. 14. §-ával s magában az a körülmény, hogy a Btk. 9. §-ában kiadatásról van szó, nem indokolhatja, hogy ez a szakasz a kiadatás feltételei magyarázatául a törvény szövegében hivatkozásként kitétessék. A Btk. 9. §-ában a kiadatás feltételeiről nincsen szó s igy a §. felhívása