Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Kiadatási gyakorlatunk Ausztriával szemben

NEMZETKÖZI JOG. csak zavaró lehet. Sokkal inkább meg lehetne indokolni a Btk. 10. §-ára va'ó hivatkozást, mert ez a szakasz szerves összefüggésben van a 17. §-S2al, részben ennek magyarázatát adván. A 10. és 17. §. összevetéséből világos, hogy azt a külföldit sem lehet kiadni, a ki bűntettnek vagy vétségnek külföldön történt elkövetése után lett magyar honossá. Kitűnik ezekből, hogy Ausztriának magyar honost nem adhatunk ki és hogy nincs kiadatásnak helye oly cselekmény miatt, a mely a mi jogunk szerint kihágásnak minősül. Kétségtelen, hogy a Bp. 474. §-a a fent ismertetett utalással kizártnak tekinti oly viszonossági gyakorlat keletkezését, a mely a Btk. 17. és a Kbtk. 14. § ával ellentétben áll. Ha már most vizsgálat tárgyává teszszük, hogy Ausztriával szemben a kiadatási viszonosság mily határok közt mozog, erről csak abból a közleményből tájékozódhatunk, a melyet az Igazságügyi Közlöny IX. évfolyamának 10. számában (402. 1.) a m. kir. igazságügyminiszterium tett közzé. E közlemény II. részének 2. pontja a viszonosság terjedelmére nézve a következőket tartalmazza : A viszonossági gyakorlat értelmében Ausztria és Magyarország közt kiadatásnak általában minden oly cselekmény miatt van helye, a mely mind a két állam törvényei szerint büntettet vagy vétséget képez, ha a terhelt vagy az elitélt nem a megkeresett állam honosa és ha a terhére rótt bűncselekményt nem a megkeresett állam területén követte el, végül, ha a terhére rótt cselekmény büntethetősége, vagy a kiszabott büntetés végrehajthatósága meg nem szűnt. Kiadatásnak van helye véderő elleni büntettek és vétségek miatt is. Kihágás miatt Magyarország és Ausztria közt kiadatás, figyelemmel a Kbtk. 14. §-ára, egyáltalában nem kérhető és nem engedélyezhető, még pedig akkor sem, ha az illető cselekmény az egyik állam törvénye szerint büntettet vagy vétséget képezne is. Ausztriával szemben figyelmet kell forditani a Btk. 17. §-ának 2. bekezdésére is, mely szerint osztrák állampolgár csak saját államhatóságának adható ki. Ezek a szabályok általában véve nem mások, mint a különböző államokkal kötött kiadatási szerződéseinkben megnyilatkozó fontosabb elvek összefoglalásai. A kiadatási szerződésekben foglalt általános elveket, nevezetesen azokat, a melyeket a nemzetközi gyakorlat általában elfogadott, Ausztriával szemben is alkalmazni kell. Ausztriával szemben is irányadó az a felfogás, hogy a kiadatásnál ugy a megkereső, mint a megkeresett állam törvényei szerint meg kell vizsgálni, vajon mindkét oldalon bűntett vagy vétség forog-e fenn. Ebből a szempontból lényegtelen, ha az egyik állam törvénye szerint bűntett, a másik állam térvénye szerint pedig vétség forog fenn vagy megfordítva, mert a kiadatásnak csak akkor van akadálya, ha a kiadatás tárgyát képező bűncselekmény akár az egyik, akár a másik állam törvénye szerint kihágást képezne. Ily esetben a kiadatást még akkor sem lehet engedélyezni, ha az egyik vagy másik állam törvénye szerint büntettet vagy vétséget képezne is. Ez a tétel nem következik a