Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 6. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 3. r

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 447 meg a minősítés: tevékenységet, működést, munkát valialt-e a vállaló fél, avagy magánjogi felelősséget munka által létesítendő eredményért. A megbízás, a szolgálati szerződés különleges szabályai csak az utóbbi esetben vannak helyükön ; s ezért a törvényhozó nem térhet ki az elől, hogy a szervezkedés kritériumát az ügyleti tényállás körülírásában ne jelezze. A Tervezet ióoo. §-ában sok jóakarattal így is lehet felfogni azt a kitételt, hogy a szolgálatnak «a másiknak háztartásában, gazdaságában vagy üzlete körében* kell tartoznia. Vagyis nem a munkavállaló saját gazdaságában, háztartásában vagy üzlete körében. Ha a munkavállaló a munka teljesítésével saját magát mentesiti az ő vagyonát terhelő magánjogi felelősség alól: a munka az ő és nem a munkaadó gazdaságába stb. tartozik. De ahhoz, hogy ez az antithesis érvényesüljön, ismét a vállalkozási szerződés definitiójába kellene fölvenni azt, hogy az meg éppen e felelősség elvállalásában áll. S még akkor is kérdéses, vájjon a rendelkezés visszatükrözi-e, amit vele mondani akarunk. Bármikép álljon is ez a dolog — itt ugyan nem fogjuk ezt a súlyos kérdést eldönteni —: az az értelem, a melyet Pap tulajdonit a Tervezet ióoo. §.-ának, kapcsolatban az 1625. §.-szal, aligha olvasható ki belőle. A textilgyár üzeméhez szükséges kocsi megrendelése kétségkívül a gyár üzlete körébe esik; mégis vállalkozási szerződés, a mit Pap azzal akar megmenteni, hogy az üzleti kör fogalmát az üzleti produkczió közvetlen tárgyára szorítja, kirekeszt tehát belőle minden kiegészítő, segitő, közvetett tevékenységet. Ez azonban önkényes értelmezés és ismét csak uszó határokat ad. A mentési kísérlet balsikere csak ujabb érv a mellett, hogy Karthaginem esse delendam. El kell ejteni mindazt, ami a munka társadalmi jellegével meg nem fér, s helyébe kell áilitani a szolgálati szerződésnek mint munka végzésére irányuló szervezkedésnek a fogalmát, mely már ezzel önként elválik a vagyonjogtól és elfoglalja az őt megillető helyet a társadalmi szervezet jogában. * Az április 3o-iki ülésen Dr. Schusíer Rudolf értekezett «a veszélyviselés kérdéséről pactum rescrvati dominii esetében.» Az előadó mesteri kézzel állította elénk a kérdés megoldásának különböző lehetőségeit s biztos szemmel válogatta ki azokból a legmegfelelőbbet: sem a vcasus nocet dominói elve, sem a kötelmi jogátmenet időpontja nem adnak helyes kritériumot ; hanem irányadó a birtokátmenet, a tényleges átadás időpontja, amelytől kezdve a vevőnek kell a veszélyt viselnie. A tulajdonfentartás dolgában joggyakorlatunk körülbelül átfutotta a lehetőségek skáláját. Kezdve az abszolút érvénytelenségen egész az abszolút érvényességig, kezdve annak feloldó feltételként való konstruálásán egész a felfüggesztő feltételig. A Curia ama határozata, melyet az előadó a legnyomatékosabban birált (1905. okt. 4. IP4/Q04. sz.), az utóbbi állásponton van. Ezzel szemben előadónk