Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A magyarok dekrétuma Rómában

278 DF SCHILLER BÓDOG «Egyházellenes)), értsd: az egyház jogával s a Szentszéknek e korban hangoztatott jogigényeivel ellenkező tételeket Werbőczi müvében nem találunk. Egyesegyedül az I. Résznek a főpapi javadalmak betöltése körüli királyi kegyúri jogot érintő 10. és az azt tüzetesen kifejtő 11. czimére lehetne gondolnunk. Ámde a mit Werbőczi e helyütt hirdet, igazán élő jog volt az ő korában (és már régen azelőtt),1 épen a római curia elismerése s cselekvőleges közreműködése folytán hatályosuló jog. Áll ez az I. R. 12. czimére is, mely hasonlóképen századok óta ellentmondás hiján fennállott jogállapotot, a papi rendüeknek ingatlanaik tekintetében a világi biróságok alá tartozását rögzíti meg. És nagyon is figyelemre méltó, hogy a Hármaskönyvnek 1514-ben történt országgyűlési tárgyalása alkalmával — a mint azt II. Ulászló megerősítő levelének és különösen az 1514: LXIII. t.-czikknek hallgatása tanúsítja — egyházi részről a legcsekélyebb ellentmondás sem hallatszott, holott ha a pápa valamikor ezt a munkálatot kifogásolta volna, a magyar főpapok — talán egyenesen pápai utasításra — bizonynyal tiltakoztak volna a vonatkozó czimek ellen, ugy a mint épen az 1514-iki országgyűlésen óvást tettek, a végzemény bevezetésének tanúsága szerint,2 «a bűntetteket tárgyazó és a papi becsületet érintő »> czikkek ellen. A (német) római császárnak vagy más fejedelmeknek jogai vagy akár érdekei ellen irányuló tételt pedig a legnagyobb gonddal fürkésző szem sem fedezhet fel a Tripartitumban. Sőt inkább a miatt illethetnők szemrehányással az öreg István mestert, hogy a császárt bizonyos vonatkozásokban a többi uralkodók felett, tehát a magyar király felett is állónak látta. Másutt3 érintettem, mily érdekes perspektivát nyit a Hármaskönyv szerzőjének s korának a souverainitásról való felfogására a Prológus 16. czime, mely «egyedül a pápát és a csá1 L. Fraknói, A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. 214. I. 2 4- §• 3 A Hármaskönyv jogforrástana cz. munkám 20. lapján.