Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A római jogról. 1. r

2Ó6 Dí KISS GÉZA a romanisztikai alap adhat meg. Ez igazolja a mai jogi oktatásban a római jogrendszer pozitív ismeretének azt a szükségességét, melyet az illetékes szakkörök mindig beláttak, de melyet ma, midőn az egyes tudományágak egyre jobban távolodnak el egymástól és midőn már-már a jogászok számára is lehetetlenné kezd válni az összes jogi disciplináknak még csak áttekintése is, egyre erélyesebben kell hangoztatnunk. A propaedeutikai érték nagymérvű fokozására szolgálhat a római jogrendszer történelmének olyan bemutatása, mely a római jogalkalmazás teremtő erejének szemlélését teszi lehetővé. A római jog ismerői előtt nem lehet kétséges, hogy ezen az uton e disciplina létjogosultságát, sőt pótolhatatlan becsét, épen azzal a fegyverrel védjük meg, melyet a hozzá nem értő ellenfelek ellene kovácsoltak. Ha napjainkban arról van szó, hogy a mai jogalkalmazás módszere milyen legyen, még mindig előáll az ellentét a «törvényhez kötöttségi) és «szabadjog» hivei között. Még mindig nem tudják megtalálni azt a methodikai alapot, mely a fennálló jogrendszer kötelező erejének tiszteletét a fejlődésre képes jogalkalmazás követelményeivel összeegyeztesse. És ehhez járul, hogy e nagy zűrzavarban a legtöbb panasz épen a római jog ellen hangzik el, mely — állítólag — akadálya annakx hogy a törvények rendelkezéseinek értelmezése, alkalmazása teremtő erővel birjon. Pedig minden római jogi tankönyv elején olvashatjuk e sokat emlegetett és hőn óhajtott «teremtő erő» indokolt magasztalását a római interpretációban, mely, mint neve is mutatja (inter-pretare) valóban közvetítőül szolgált a törvény szavai és az élet igényei között, mely nem állott meg a törvényhozó akaratánál, hanem czéltudatosan a törvényhozás valódi szellemét igazán követve, fejlesztette tovább mindazokat az eszméket, gondolatokat, melyek a fennálló jogtételekből kiolvashatók voltak. De az eredményt is igazolja a római jog történelme : az interpretatio iurisprudentium az ősi jogot minden lényegi változtatás nélkül képes volt fentartani még akkor is, midőn azzal a világforgalom egyre fokozódó követelményeit