Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A római jogról. 1. r

A RÓMAI JOGRÓL. kellett kielégíteni. «Egészen a római jogfejlődés befejezéséig, a justinianusi Corpus Juris Civilisig, tehát egy egész ezredéven keresztül, midőn már a végén az egész tizenkét táblás törvényből kő kövön nem maradt, elvben, teóriában még mindig ez a törvény volt a római jogrendszer kútfeje.» (Sohm, Instit 13. kiad. 1908. 62. o.). Vajon nem vétek-e az, ha az ilyen tanulságot elrejtjük, vagy nem akarjuk megérteni?* A római jog történelmi fejlődésének jellemzésénél tehát ez a pont az, melynek czentrális jelentőséggel kell birnia. Meg kell ismertetnünk a római interpretáczió szellemét és kimutatható érvényesülését, mert a% a methodus, melylyel a római jogász a tételes jogot a gyakorlatban alkalmazta, örök időkre mintaképül fog szolgálni minden jogrendszer alkalmazásánál. (V. ö. «A jogalkalmazás módszeréről*) cz. munkám, Magyar Jogászegyl. könyvk. váll., II. évf., 1. k., 16. o.). Ha a római jogalkalmazást a maga történelmi jelentőségében ebből a magasabb szempontból bírálnák meg, akkor bizonyára hatástalanul hangzanának el Fuchsnak és társainak kicsinyeskedő gáncsoskodásai, melyekkel a római jog legbecsesebb tanulságait «pellengérre* igyekszenek állítani s a melyek bizonyos «modern »-ségre törő hazai körökben sajnos, mindenkor oly mohó befogadásra találnak. (V. ö. ezek jellemzéséül Besnyő talpraesett, helyes megjegyzéseit, Magy. Jogászegyl. Ért. 35. k. 4. f. 39. s k. o. és kül. 137—138. o.). Fuchs legújabban «Gemeinschádlichkeit stb. ...» cz. id. munkájában a Digesták 21. könyvének 1. cziméből (de sedilicio edicto et redhibitione et quanti minoris) egyes szemelvényeket tesz közzé (261—265), de nem tanulság kedvéért, hanem, ugylátszik, a maga és elvtársai mulattatására, mert a közölt fragmentumokat ekként kommentálja: «Es ist zugleich so ziemlich der am leichtesten verstándliche Titel des ganzen Corpus Juris und lásst von dessen scholastischen Haar* V. ö. különben legújabban ugyancsak Sohm czikkét a Deutsche Juristen Zeitung 1909. évf. 15/16. (jubiláris) füzetében ; hasonló szellemben nyilatkozik ugyanitt Mit te is is.