Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Svájczi joggyakorlat az eszmei javak oltalma tárgyában

KÜLFÖLDI JOGÉLET. totta a siriratot. Felperes kérte alperes megbüntetését a pasquill által elkövetett becsületsértésért és az 55. szakasz alapján 5000 frank kártérítési összeget követelt. A kantonális fótörvényszék felperesnek részben vagyoni kára, részben személyi viszonyainak megsértése czimén 800 frankot itélt meg. A szövetségi bíróság helybenhagyta, a mennyiben az 55. szakasz alkalmazásáról igy nyilatkozott: Az 55. szakasz szerint annak, a kit egy jogellenes cselekmény személyi viszonyaiban súlyosan megsért, vagyoni kár bizonyítása nélkül is megfelelő összeg ítélhető meg. Ez a határozat kétségtelenül nemcsak akkor alkalmazható, ha vagyoni kár nincs, hanem akkor is, ha vagyoni kárt is kell megtéríteni, hacsak a gazdasági kár mellett a káros személyi viszonyaiban is súlyos sirelmet szenved. Jelen esetben igy áll a dolog. A sirirat az orvost minden alap nélkül gondatlansággal és tudatlansággal vádolta, ezt nyilvánosan közhírré tette és a megvádolás épen a szokatlan és frivol forma miatt az érdekeltek körében kellett hogy gyorsan elterjedjen és feltűnést keltsen. Ez felperes1, mint lelkiismeretes orvost a legmélyebben bántotta és ha polgártársai bizalmát nem is csökkentelte, de külső társadalmi és hivatásos viszonyaiban zavart okozott. Világos, hogy felperes személyi állását a sirirat körül keletkezett szóbeszéd és guny időnkint kedvezőtlenül befolyásolta. E tényállás kétségtelen alapot szolgáltat az 55, szakasz alkalmazására. (Entsch. 1887 febr. J. Luthy—Ratishauser, Revue id. m. V. k.) 19. A kötelmi jogi törvény 50. s k. szakaszai alapján mindenki felelős mások jogainak véleménynyilvánítás utján elkövetett szándékos vagy gondatlan megsértéseért. Kártérítésre kötelező gondatlanság esete forog fenn, ha a véleménynyilvánítás ténybeli alap és a köteles ellenőrzés nélkül történik meg. (Revue IV. k. 4.) 20. Alaptalan alperesnek a kereset ellen emelt elvi kifogása, hogy felperes, miután büntető perben elégtételre perelt, ugyanazon tényállás alapján nem jogosult polgári pert is indítani «elégtétel miatt». Világos, hogy ugyanazon tényállásból kétféle igény nő ki : a büntetőper a büntetésre és a kártérítési per a szenvedett gazdasági vagy eszmei károkért. Nem kétséges, hogy az előző fórum helyesen állapította meg, hogy felperes alperes jogellenes cselekménye által személyi viszonyaiban súlyosan megsértetett. Elég arra utalni, hogy az előző biróság ténymegállapítása szerint felperest alperes minden ok nélkül nyilvánosan egy ujságezikkben megvádolta, hogy «antik passziókénak (páderfstia) hódol, hogy a természetellenesség védelmezője, hogy különösen Nérót, Tiberiust és Caligulát tanulmányozta és hogy tanulmányaínak egy reábízott tanítványán megkisérlett megfordított alkalmazása miatt két ízben a nyílt utczán megverték (azaz : ez történt légyen egy nőtanitványával szemben megkisérlett szemérem elleni vétségért). Ezek a támadások, a czikk egyéb tartamától eltek:ntve, oly súlyosak, hogy felperes személyi viszonyait komolyan sértik,