Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Svájczi joggyakorlat az eszmei javak oltalma tárgyában

KÜLFÖLDI JOGÉLET. gondatlanság fennforgása nélkül is a különös körülmények szemmeltartásával fájdalomdíjat Ítéljen meg. Az 54. szakasz az a kitétele : «nevezetesen szándékosság és vétkes gondatlanság esetén» — mutatja, hogy ezek nem az egyedüli esetek, a mikor ilyen kártérítés megitélhető. Mindenesetre a követelés redukálása 6000 frankra a viszonyoknak megfelelő. (Revue id. m. IV. 47.) 12. Fájdalomdijat, illetőleg az 54. szakasz szerinti megfelelő összeget meg lehet ítélni egyéni vétkesség hijján és a 67. szakasz alapján olyanok ellen, a kik műhelynek vagy épületnek, amely kárt okoz, tulajdonosai, a mennyiben különös körülmények e mellett szólnak. Az 54. szakasz elvileg csakúgy, mint az 52. és 53. szakaszok a testi sértés és ölés minden esetére irányadók, vagyis feljogosítják a birót, hogy a bizonyított káron felül szabjon ki egy bizonyos összeget, tekintet nélkül arra, hogy a kötelezett jogellenes cselekmény (50. szakasz) vagy harmadik személyekért való törvényes felelőssége (61—62. szakasz), vagy állatokért való felelősség (65. szakasz), vagy egy dolog hibás alkata alapján (67. szakasz) van kötelezve kártérítésre. (Revue id. m. IV. 6.) 13. Minthogy alperes nem bizonyította, hogy a ló őrzése és felügyeletében minden gondosságot kifejtett, másrészt felperes önhibája sem bizonyittatott, alperest az általa tartott ló által okozott kár megtérítésében marasztalni kellett. A gyógyítási költségek megtérítése iránt vita nincs, hiszen a Bund azokat már meg is fizette. Ellenben felperes időleges teljes és állandóan részleges munkaképtelenségeért 3800 frankot követel és a kötelmi törvény 54. szakaszára való hivatkozással további 200 frank kártérítést az elszenvedett fájdalomért. A mi az utóbbi követelést illeti, igaz, hogy a Bundesgericht kimondot'a, hogy az ^4. szakasz csakúgy mint az 52. és 53. szakaszok a testi sértés és emberölés minden esetére elvileg kiterjednek és jogot adnak a birónak, hogy a bizonyított vagyoni káron felül még bizonyos pénzösszeget ítéljen meg akkor is, ha a kereset nem alperes jogellenes cselekedetére, hanem harmadik személyekére (ói. és Ó2. szakasz), vagy állatokért (65. szakasz) való felelősségére van alapítva, vagy egy dolog hibásságára (67. szakasz). (Amtl. Sammlung b. g. Entscheidungen XI. 530.) De olyan különös körülmények, a melyek indokolttá tennék, hogy felperesnek bizonyítható kárán felül is Ítéljenek meg bizonyos pénzösszeget, nem forognak fenn. Szándékosság vagy durva gondatlanság nem róható fel, sem alperesnek, sem az ő szolgálatában állóknak ; noha ezen utóbbiak nem fejtettek ki minden gondot a baleset elkerülésére, mégsem bizonyittatott, hogy egyáltalán gondatlanul jártak el, sőt bizonyítást nyert, hogy ők különböző irányban, bár nem eléggé hatásos óvóintézkedéseket is tettek. Alperes vétkessége tehát csak igen kismérvű. A fájdalomdíj megítélésétől az okból is el kellett tekinteni, mert az intézeti orvos bizonyítványa szerint felperes nem sokat szenvedett a kórházban. Alperes beismeri, hogy felperes 1891 november