Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Svájczi joggyakorlat az eszmei javak oltalma tárgyában

148 KÜLFÖLDI JOGÉLET. nek nem sikerült bizonyítania, hogy megölt fia volt a családfenntartó csennek halála családját fenntartójától fosztotta volna meg. Az iratokból kitűnik, hogy felperes 42 éves, a mi paraszt embernél még az erőteljes férfikor és hogy felnövekvő családjával oly helyzetben van, a melynél jobbat egy paraszt se kivánhat magának. A mit felperes kivánhaf, az az 54. szakasz szerinti kártérítés, a mely a megölt hozzátartozóit vagyoni kár bizonyítása nélkül is megilleti. Ilyen tényállás mellett a kártértéritési összeg nem állapitható meg oly magas összegben mint az esetben, a mikor a család fenntartóját veszti el a megöltben. A felperes által bizonyított körülményekből, hogy alperes szándékosan okozta a megölt halálát, hogy ezáltal vagyoni kára is keletkezhetett, a bíróság 2500 frankot talált megfelelőnek. (Revueid. m. III. k. 114.) 10. A kártérítési követelés igy elvileg megáll, a mennyiben felperesnek gyermeke halála a törvény szerint megtérítésre alkalmas kárt okozott. Meg kell állapítani ez irányban, hogy az 52. szakasz szerint a hátramaradottat akkor is illeti kártérítési igény, ha a megölt halála idején ugyan még nem járult is hozzá a hátramaradott fenntartásához, ellenben feltehető, hogy a dolgok rendes menete szerint a jövőben hozzájárulna. Jelen esetben fel kell tenni, hogy a megölt leány a dolgok rendes menete szerint néhány év múlva, a vagyontalan vagy szegényes család fenntartásához munkakeresményéből valamivel hozzájárult volna. De ezek a járulékok jelen esetben nem becsülhetők sokra ; az 500 frankban megszabott kártérítési összeg megfelelőnek mutatkozik, mert a megölt képessége és képzettsége után nyilvánvalóan csak egy mezőgazdasági cseléd munkakörét tölthette volna be és szerény béréből csak szerény járulékokkal támogathatta volna családját. Messzebb menni és a vélelmezhető gazdasági kárt meghaladó összeget megítélni az 54. §. felhívásával, erre nincs alap. A baleset nem vezethető vissza alperes vétkes gondatlanságára, hanem inkább a körülmények szerencsétlen alakulása találkozott össze alperes részéről kisebbfoku gondat'ansággal (1801. okt. 3. Amtl. Sammlung 17. k. 6420. sz.). III. Testi épség. 11. Az iratokból és a szakértői véleményekből nyilvánvaló, hogy a hid beomlása hibás felépítésének tudandó be és hogy alperes felel a felperes ebből származó káráért az 50. szakasz alapján, mivel a kár vétkes gondatlansággal okoztatott. Felperes igénye a tényleg szenvedett kár tekintetében a 67. szakaszra is építhető és a mi tényleges kiadásait és eddigi munkaképtelenségének megfelelő összeget túlhaladó, tartós munkaképtelenség és fá;dalomdij czimén 8^00 frankban fe'számitott követelését illeti, ugy elvileg ez az igény is megáll. Még ha a 67. szakaszra nem is lehetne hivatkozni a fájdalomdíj, illetve a bizonyított, tényleg szenvedett kárt meghaladó kártérítés megalapozására, akkor is jogosult fájdalomdíj megítélése a 54. szakasz alapján, mert ez a szakasz a biró szabad mérlegelésére bízza, hogy