Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Svájczi joggyakorlat az eszmei javak oltalma tárgyában

KÜLFÖLDI JOGÉLET. '47 8. Mint a római jog és a praxis, ugy a svájczi jog sem kötelez egy ember halála esetén ama teljes érdek megtérítésére, a mely harmadik személyeknek az elhalt életbenmaradásához fűződik. Az ölés és a testi sertés esetén nem az 50. szakasz általános rendelkezése, de az 52., 54. szakasz specziális rendelkezése kizárólagosan irányadó. E szakaszok a kártérítést ölés és testi sértés esetén kimerítően szabályozzák. Az 52. szakasz, a mely az ölés esetén való kártérítést szabályozza, nem ismeri el az örökségre való kilátás elrontását megtérítendő igénynek. Harmadik személyek gazdasági érdeke csak annyiban ismertetik el, ha a halál folytán fenntartójukat vesztették el, vagyis csak az az igény térítendő meg, a mely a megölt egyén támogatásában illetőleg az általa nyújtott tartásban áll. Ellenben az örökség elérhetésének meghiúsítása az 54. szakasz alapján figyelembe jöhet annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy az eset különös körülményeinek méltatása alapján helyes-e a megölt hozzátartozóinak, eltekintve a bizonyítható kár megtérítésétől, egy megfelelő összeget megítélni. A törvényhozó mellőzte ama feltételek megállapítását, a melyek fennforgása esetén a vagyoni bizonyítható káron felül megfelelő pénzösszeg kiszabandó ; a bírói szabad mérlegelésnek engedi át, hogy e tárgyban a vhzonyok méltatása alapján határozzon. A szándékosság és durva gondatlanság megemlítése, mint a mely esetben pénzösszeg kiszabható, inkább útmutató, és sem azt nem akarja mondani, hogy az $4. szakasz csak abban az esetben alkalmazandó, sem azt, hogy ez esetekben mindig ki kell szabni ; ez esetben is mellőzni lehet a pénzösszeg külön kiszabását, ha a viszonyok alakulata szerint a szabálytól való eltérés helyesnek mutatkozik. Ez áll a jelen esetben is. De tekintetbe kell venni, hogy a gyilkos nőt súlyos büntetés érte ; kegyetlen tettéért életfogytiglani fegyházzal lakol. Ez a büntetés, a bűnhődés a tettért. A gyilkosnak kicsiny, javarészt elhalt férjének családjától származó vagyona ténylegesen nem neki, nem az ő szükségleteinek szolgál, hanem segítségre szoruló gyermekeinek, a felperesek mostohatestvéreinek nevelésére és fenntartására. Ilyen körülmények között egy pénzösszeg megítélése e vagyonból nem képezi ellenértékét annak a lelki fájdalomnak, a mely felpereseket a gyilkossággal érte. Ilyen körülmények közt nem materális kárt fedező pénzösszeg elfogadása a viszonyok ismerete mellett nem nyújt semmiféle elégtételt és ezért meg sem ítélhető. (Revue id. m. XII. 76.) 9. Alperes nem vitatja elvileg felperes jogát, hogy fia haláláért kártérítést követelhessen. Kifogást csupán az igényelt összeg magassága miatt emel, amennyiben tényekkel részben megezáfolta, részben megerőtlenitette azokat az adatokat, a melyeket felperes fiának életbenmaradásához fűződő érdekei igazolására felhozott. Jelen esetben azonban nincs szükség részletezett számításra, a mint a felek kisebb-nagyobb kárt tüntetnek fel. Előzetesen is helytelennek kell deklarálni felperes álláspontját, mintha iit az 52. szakasz előfeltételei forognának fenn. Felperes10*