Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Svájczi joggyakorlat az eszmei javak oltalma tárgyában

KÜLFÖLDI JOGÉLET. Mintegy kiegészítőül és támogatásul az olt elmondottakhoz közreadom itt magát az összegyűjtött anyagot, abban a meggyőződésben, hogy az önmagában is figyelemreméltó tudományos értéket képvisel. Annál inkább, mert Tervezetünk 1140. §-a is felvette az «elégtétel» intézményét s így az alábbiak annak szemléltetésére is szolgálhatnak, mikép funkczionál az a gyakorlatban. 1. Általában. 1. A törvény nem zárja ki, hogy a megfelelj pénzösszeg kiszabásánál, a melyet a biró az elszenvedett erkölcsi bántalomért az 55. szakasz szerint megítélhet, a károsító vétkességének foka fígyc lembe vétessék. A kötelmi jogi törvény 51. szakaszának 1. bekezdésében foglalt elv, a mely szerint a biró a tilos cselekményekből eredő kártérítés összegének megállapításánál a vétkesség fokára is legyen figyelemmel, általános, mely nemcsak a vagyoni kártérítésre, hanem az erkölcsi bántalomért kiszabandó kártérítésre is érvényes. (V. ö. O. R. 54. szakaszt is.) Épen ez utóbbi esetben, amikor nem pénzben megmérhető hátrányok megtérítéséről van szó, ez az elv belsőleg is teljesen indokolt. (RevueVII. 84.) 2. A személyi vi>zonyok komoly megsértése czimén nem Ítélhető meg a kártérítési követelés a törvény szelleme szerint (O. R. 51. szakasz 2. bek.), ha a sértett a sértést lényegileg maga vonta önmagára (Revue id. m. XI. 32.) 3. A megfelelő pénzösszeg, a melyet a biró az 55. szakasz alapján kiszao, nem magánbüntetés jellegű, hanem elvileg egy materiális vagy in> materiális kár megtérítése ; a mely megtérítés csak akkor foglal helyet, ha a kár, azaz a személyi viszonyok megsértése komoly természetű volt. (Revue id. m. XII. 77.) 4. A személyi viszonyok komoly megsértése czimén ($5. szakasz) akkor sem Ítélhető meg kártérítés a törvény akarata szerint (<;i. szakasz 2. bekezdés), ha a sértett a kárt lényegileg saját hibájával okozta, a személyi viszonyaiban beállott zavart első sorban ő maga idézte elő (Entsch. 1891 febr. 21. Steussi—Martin Gengel, Revue der Gerichtspraxis ím Gebiete des Bundezivilrechts. Bd. IX. 62.) 5. A kantonális bíróságnak az ismert elv szerint felülvizsgálat alá nem kerülő döntése szerint el kell fogadni, hogy a zárlat elrendelésére a perrend szerint elégséges ok nem volt, hogy az tehát objektíve jogellenes volt. De ez nem elég az 50. szakasz szerinti kártérítési kereset megalapozására, mert az 50. szakasz, a mint szóhangzata világosan mutatja, szándékosságot vagy hanyagságot, tehát a sértő részéről vétkességet feltételez. Subjectiv vétkesség nem rejlik abban, hogy objective jogosulatlan, azaz a bíróság által később megszüntetett zárlat kieszközöltetett, sót a zárlatot kérő az 50. szakasz alapján csak akkor lesz felelős a felmerült kárért, ha ő a zárlat kérésében vétkességül betudandó elnézést követett el. Vétkesség nélkül őt felelőssé tenni egyértelmű volna a delict obl'gatio keretein való tulhaladással és valójában a szövetségi jognak idegen ex logálli m. IX. évf 2. f. 10