Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910 / 2. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 2. r.
• ;8 KÜLFÖLDI JOGÉLET. §-ában, mellben kimondatik, hogy a pénzbüntetés csak annyiban hajtható be, a mennyiben ez által az elitélt sem önfenntartásában nem veszélyeztetik, sem ama kötelességének teljesítésében nem akadályoztatik, hogy hozzátartozóit eltartsa és a sértettet kártalanítsa. Érthetetlen, hogy e modern gondolattal szemben, ugyané szakasz második bekezdésében a javaslat megengedi, hogy a pénzbüntetés — a mennyiben az ítélet az elitélt életében jogerőre emelkedett — a hagyatékból behajtassék. E rendelkezés a büntetés közjogi jellegével homlokegyenest ellenkezik (v. ö. Angyal: A magyar büntetőjog tankönyve, 197. 1 ). A behajthatatlan pénzbüntetés vagy ennek behajthatatlan része szabály szerint elzárás büntetésre változtatandó át, a szabadságvesztésbüntetés mellett kiszabott pénzbüntetés pedig olynemü szabadságvesztésre, aminővel kapcsolatban kirovatott. Az időtartamot illetően, melyet mindig a bíróság az ítéletben állapit meg, az elitélt napi jövedelme vagy keresete veendő egy napi szabadságvesztéssel egyenlőnek. Az elitélt a pénzbüntetés, illetőleg ennek hátralevő részlete lefizetésével a helyettesítő szabadságvesztés büntetés végrehajtását elháríthatja, illetve megrövidítheti. (29. §.). Itt szabályozza a javaslat az elkobzásnak egy nemét, melynél fogva a tettes által valamely büntetendő cselekményért jutalom vagy ajándék czimén elfogadott dolgok, a cselekmény elkövetésénél közre nem működő harmadik személyek jogainak fenntartásával elkobzandók. Ha az elitéit az ítélet jogerőre emelkedése után meghalt, az elkobzás a hagyaték ellenében foganatosítandó. A javaslat az elkobzás e nemét büntetésnek minősiti, mi kitűnik abból, hogy a 30. §. utolsó bekezdése szerint, ha a tettes a dolgot elidegenítette vagy elhasználta, ugy az elkobzás helyébe a dolog értékének megfelelő nagyságú pénzbüntetés lép, mely az ítéletben állapítandó meg. A pénzbüntetésekből s az elkobzásokból befolyó összeg gyermekvédelmi, alkoholistákat gyógyító, munkát közvetítő és illetőleg kényszerdologház intézetek alapítására és fenntartására fordítandó. Érdekes, hogy ez összegekre első sorban az a tartomány, járás, illetve község tarthat igényt, melynek területén az ítéletet hozó bíróság fekszik; az állam csak másodsorban, azaz akkor rendelkezik ez összegek felett, ha a most emiitett közigazgatási szervek ez összegeket nem igénylik (31. §.). A polgári becsületjogok elvesztése (Schmálerung der bürgerlichen Ehrenrechte) czim alatt a javaslat lényegileg ugyanazokat a jogkövetkezményeket érti, melyek a mi büntetőtörvénykönyvünk szerinti hivatalvesztés és politikai jogvesztés fogalma alá tartoznak; jelentős különbség, hogy a javaslat szerint (32. §.) e mellékbüntetésre ítélt elveszti azt a jogát, hogy másokat hatóság előtt képviselhessen, továbbá, hogy elveszti belföldi nemességét. E mellékbüntetések kiszabását illetően a javaslat álláspontja a következő: halálbüntetés és börtönbüntetés mellett e jogvesztések ipso jure állanak be és tartanak a büntetés ideje alatt és még további tiz évig. Hat