Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 2. r.

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 139 hónapot meghaladó fogházbüntetés kiszabása esetén csak akkor rovandó ki e mellékbüntetés, ha a tettest különös kegyetlenség, durva önhaszon, szemérmetlenség vagy dologkerülés jellemzi, mikor is a tartam a büntetés idejére és további öt évre terjed (3 — 5. §.). A büntető ítélet közzétételénél szabály, hogy az mindig elrendelendő, valahányszor azt a közérdek kivánja. Ezenkívül a törvény által meghatározott esetekben a sértett, illetve a felmentett fél indítványára is közzéteendő az ítélet, ha ezt jogosult magánérdek igazolja (35. §.). II. fejedet. Biztosító intézmények. Érdekesen csoportosítja itt a javaslat a közveszélyes egyének különböző kategóriáival szemben alkalmazandó védelmi eszközöket (36—38. §§.), továbbá a rendőri felügyelet alá helyezést (39. §.), a kiutasítást (40. §.), az elkobzást (41. §.) és az u. n. objektív eljáráson alapuló elkobzást (42. §•)• A közveszélyes elmebeteg vagy alkoholista, a mennyiben hat hónapot meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett cselekményt követett el és beszámítási képesség hiánya czimen ellene bűnvádi eljárás nem indítható, illetve büntető ítélet nem hozható, a bűntettes elmebetegek befogadására létesített állami intézetbe szállítandó, melyben addig tartandó vissza, mig közveszélyessége fennforog. A csökkent szellemi értékű egyén, azaz valakinek ama képessége, hogy cselekményének jogtalanságát felismerje s akaratát e felismeréshez képest irányítsa, az elkövetés idején valamely tartósan beteges állapot folytán jelentékenyen kisebbedett, a mennyiben szabadságvesztés büntetésre ítéltetett, vagy hat hónapot meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett cselekményt követett el, a büntetés kitöltése után továbbra is őrizetben tartható. Az őrizetbevétel lehetőségét a bíróság ítéletileg mondja ki s elrendeli, hogy az elitélt a büntetés végrehajtás eredményéhez képest különleges állami intézetbe vagy a bűntettes elmebetegek részére létesített intézet külön osztályába veendő fel, a mennyiben közveszéíyessége még nem szűnt meg. A közveszélyesség akkor állapítandó meg, a mikor a cselekmény elkövetője tekintettel beteges állapotára, életmódjára és cselekményének különös módjára a közerkölcsiség, vagy a személy, illetve vagyonbiztonság szempontjából különösen veszélyesnek mutatkozik. Az intézetből való kibocsátás mindkét esetben vagy végleges vagy ugy történik, hogy a szükséghez képest elrendelhető a visszaszállítás. Külföldiek csak addig tarthatók vissza az intézetben, mig honosságuk szerinti államuknak kiadhatók. A közveszélyes visszaesők irányában is igen energikus szabályokat tartalmaz a javaslat. Az a belföldi, ki ugyanazon, vagy bár más felsorolt