Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - A közbirtokossági és volt úrbéres közösségek

88 Dí BÖRCSÖK ANDOR zat csak a bíróság előtt — peres uton — lenne megváltoztatható. És e bizonyos vonatkozásokra kiterjedő törvényi rendelkezések csak még bizonytalanabbá teszik a főkérdést, vájjon a közbirtokossági és a volt úrbéres közösségek jogi személyek-e. A bizonytalanság annál nagyobb, mert az 1898: XIX. t.-cz. indokolása ki is jelenti, hogy az e törvényen alapuló szervezet a közösséget még nem teszi jogi személylyé, de nyitva és megoldatlanul hagyja azt a kérdést, ho°-y hát akkor mi teszi és egyáltalában teszi-e valami e közösségeket jogi személylyé. Tényleg abban a kérdésben, hogy e közösségek melyike jogi személy, a gyakorlat nagyon ingadozó. Altalánosnak mondhatnám azt a felfogást, hogy a közbirtokosság, ha irott vagy szokáson alapuló szervezete van, jogi személy, mely mint ilyen az igazgató vagy elnök személyében perbe vonható, melynek közgyűlése az állagról is többségi szavazattal rendelkezik. A volt úrbéresek összeségének jogi személyiségét — ámbár a községi biró személyében perbe vonhatók — a gyakorlat rendszerint tagadja s közgyűlésüknek az állag feletti rendelkezési jogot meg nem adja. Az állag felett tehát a többségi akarat nem rendelkezhetik, ahhoz minden egyes részes félnek külön kell hozzájárulni. Ámbár megjegyzem, hogy ez utóbbit főleg a közigazgatási hatóságok és a perbíróságok vallják. A perenkivüli bírósági eljárásban, főleg a telekkönyvi rendtartás keretében — legalább az első fokon — a telekkönyvi hatóságok a terhelésnél és az elidegenítésnél is rendszerint elfogadják a közgyűlésről szóló jegyzőkönyvvel tanúsított többségi akaratot, sőt a telekkönyvi bejegyzésekhez sokszor elegendőnek veszik a vonatkozó okiratokon az elnök aláírását és a volt úrbéres közösség pecsétjét. A gyakorlatnak ez a meg nem állapodottsága természetesen bizonytalanná teszi az ügyletkötéseket, törlési perekre ad okot s a «jóhiszemü» harmadik személyek közbetolását idézi elő a tisztesség rovására.