Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1908-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. 73 hogy a kártérítés jogczime itt nem szerződés, hanem delictum és a károsodás tényének, és az akár közvetlen, akár közvetett okozati összefüggés igazolása elegendő. Ellenben helyesen konstatálja a Curia 1008 ápr. 8. 620 907. sz. határozata (Ker. Jog 128. h.), hogy ily irányú kártérítési jog érvényesítésére megállapítási keresetnek nincs helye. A részvénytársaság képviseletének kérdésében többször merültek fel kételyek épen azért, mert az alapszabályszerü, a két igazgató által eszközölt czégjegyzés nem lehet a részvénytársaság összes aktiv és passzív cselekményeinek érvényességi feltétele.* A Curia ennek az elvnek gyakorlati következményét kimondja arra az esetre, midőn a részvénytársasághoz intézett levél tudomásulvételéről van szó. Itt t. i. kijelenti, hogy a részvénytársaságnak intézményszerüleg kell gondoskodnia arról, hogy a képviseletére jogosított közegek tudomást szerezzenek valamely levél megérkezéséről, miért is, ha ily levél átvételéről az azzal megbízott hivatalnok az igazgatóságot nem értesiti, ez a körülmény nem tekinthető olyannak, mintha a levél egyáltalában meg sem érkezett volna (C. 1908 máj. 29. 699/907. H. D. 138.). A vezérigazgató jogállásának vizsgálatánál pedig helyesen hangsúlyozza a Curia ama a részvénytársasági üzletkezelésben már-már feledésbe menő elvet, hogy a vezérigazgató sem korlátlan ura, hanem mindenekelőtt lelkiismeretes és hü hivatalnoka legyen a társaságnak. Ezért jelentette ki a Curia, hogy a vezérigazgató ama eljárása, melylyel az őt üzletvezetéssel megbízó igazgatóságnak az engedelmességet, valamint iratoknak és értékeknek kiszolgáltatását megtagadta, alapul szolgálhat az ügyvezető igazgató elbocsátására (C. 1908 jan. 23. 48 907. H. D. II. k. 32.). Végül intézkedik a Curia a részvénytársaságok kebelében működő hitelegyletekről is (C. 1907 okt. 17. 1102/906. H. D. II. k. 2.). Ezeket a Curia szövetkezetnek nem tekinti és egyúttal kimondja, hogy a hitelegylet veszteségei következtében az egyes tagokra kirótt utánfizetési hányadok nem számithatók be a tagok által élvezett hitelbe. A kulturális czélu szövetkezeteknek ad polgárjogot a Curia, midőn megengedi az oly szövetkezel bejegyzését, mely ily czél érdekében is működik; az a kijelentése pedig, hogy a kulturális czélról szóló alapszabályi rendelkezés a czégjegyzékbe nem jegyezhető be, nem fokozza, hanem csökkenti az ellenőrzést (C. 1908 máj. 2-. 3^6908. H. D. II. 110.). A szövetkezeti részjegyeknek bizonyos korlátolt időre való lekötéséről is intézkedik a Curia (1908 ápr. 8. 604/907. H. D. II. k. 97.), minek véghezvitelét még akkor is megengedi, ha a czégbiróság nem is járult hozzá e korlátozásnak az alapszabályokba való felvételéhez. Megvonja a Curia (1908 febr. 6. 265 907. H. D. II. k. 98.) ama * L. Jogállam IV. évf. 709. 1., V. évf. 700. 1. és C. 1006 jun. 26. 966/905. Jogt. D. V. k. 251. sz.