Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Biróságaink magánjogi gyakorlata 1908-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. szükségletei erejéig, azzal a hatálylyal, hogy a tartozásokért törvényes képviselője a\ ö tartási kötelezettsége alapján felelős. A kiskorú külön vagyonát csak törvényes képviselője közbejöttével terhelheti meg, ép ugy, mint a hogyan rendes szükségleteit meghaladó adósságokat csak képviselője közbejöttével kontrahálhat. Csakhogy van itt még egy tertium is, a mire a fent ismertetett határozat ki nem terjeszkedik. Szavatol-e a kiskorú keresménye az általa rendes szükségletei körében kontrahált adósságokért r Más szóval: ha apa nincs vagy vagyontalan, avagy ha a hitelező más okból czélszerünek véli, fordulhat-e maga a kiskorú ellen azzal, hogy ő peculiuma erejéig marasztaltassék : A Curia ugy látszik, igenlő választ ad: nemrégiben is kimondta.* hogy a kiskorú keresménye tárgyában szerződést köthet s ezt a szerződést keresményére kiterjedő hatálylyal kötbér kikötésével is megerősítheti. Ez azt jelenti,, hogy a peculium mint külön vagyon szavatol a kiskorú által vállalt tartozásokért, a mennyiben azok érvényesen vannak kontrahálva. Azonban ez álláspontnak megvannak a maga nehézségei. Ha az apa meghalt s a kiskorú gyámság alatt áll, ki legyen felelős a szükséges tartozásokért ? A gyám nemr hiszen ő csak vagyonkezelő; bizonyára maga a kiskorú és pedig vagy egész vagyonával vagy csupán keresményével. Magam az előbbi megoldást találnám helyesnek, mert ha egyszer a jogügylet érvényes, miért legyen a, kielégités a kiskorú vagyonának egy esetleg csekély részére szorítva ? S ha-, ez igy van gyámság esetén, nem látom be, miért legyen másként akkor, ha a kiskorú az apa képviselete alatt áll s jelesül miért zárjuk el akkor a hitelezőt attól, hogy az ellen forduljon, a ki a jogügyletet érvényes módon kötötte ? Abból tehát, hogy a kiskorú a fenntartásához szükséges adósságokat önállóan vállalhatja, azt következtetem, hogy ez adósságokért egész vagyonával felel; mig ellenben abból, hogy keresménye fölött rendelkezhetik, a tábla fent idézett indokolását elfogadva azt következtetem, hogy keresményét adósságokkal meg nem terhelheti. A kiskorú tehát peculio tenus sohasem felel; hanem vagy felel egész vagyonával, vagy sehogy. Ennyiben a Curia legutóbb idézett határozata el nem fogadható. Vajon a kiskorú szolgálati szerződést köthet-e önállóan, külön kérdés; az azonban nem kétséges előttem, hogy kötbérrel ezt a szolgálati szerződését csak jóváhagyás mellett erősítheti meg. A miként itt a szerződőképesség alól, ugy egy más esetben a vétőképesség alól oldozott fel valakit a Curia, s ezért itt térek ki a kérdésrer noha annak főként házasságjogi vonatkozása van. A Curia szeint az, hogy a nő férjét folytonosan szidalmakkal illette, ellene becsületét mélyen sértő durva kifejezéseket használt, alkalmas ugyan a házastársi kötelességek súlyos megsértésének és annak megállapítására, hogy a férj az életközösséget a nő tűrhetetlen magaviselete miatt jogos okból szakította meg; ezek a tények azonban csak mint szándékos cselekmények, tehát az akarat szabad elhatáro* C. 1907 nov. 29. 7969/906. sz.