Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Biróságaink magánjogi gyakorlata 1908-ban

B1KÓI GYAKORLAT. I J5 zását gátló körülmények fenn nem forgása esetén, vehetők döntőleg figyelembe. Ha azonban a nőről megállapittatott, hogy degenerált volta, rossz hajlamai, kegyetlenkedési impulsiói, szeszélyessége, indulatossága, etikai vaksága elhatározási képességét korlátozták: az általa elkövetett sértések nem tekinthetők a nő terhére eső és a házassági viszonyból eredő jogok érvényesítését kizáró szándékos cselekményeknek.* Az individualizmus álláspontjából nézve a dolgot, a határozat megáll: nem bűnös, a ki ellenállhatatlan kényszer hatása alatt cselekszik. S abban a jogrendszerben, a mely a házasság felbontását csak vétkességi alapon ismeri, a törvény maga zárja ki más nézőpont érvényesülését. Mégis gondolkozóba ejt a dolog: vajon a mai kulturszint eltürheti-e, hogy azt a szerencsétlen házastársat örökre odalánczoljuk a legbetegesebb hajlamú másik házasfélhez .- A nemi aberratiókat rég elfogadja a biróság bontó okokul: nem-e egyszerű válfajai azok a psychopatikus jelenségek nagy csoportjának: s nem-e teszik tönkre legalább ugyanannyira a házasfél testét-lelkét a másiknak ilyen egyéb abnormitásai ? Ha a törvény ilyen esetekre azt mondja: a feleséged beteg, tehát el kell őt tartanod, gyógyíttatnod stb. s igy a bontást nem az ő hibájából mondom ki: helyes; de ezzel a növel együttélésre kényszeríteni a férjet, ez sem nem morális, sem nem igazságos, sem nem kedvez a faji kiválasztásnak. Már ott, a hol a züllött életmód a törvénytelen gyermek tartására vonatkozó jogától fosztja meg az anyát, igazságosnak találom azt az álláspontot, hogy a gyengeelméjü anya az erkölcsi fogalmak tiszta és leljes ismeretével nem bir s igy jogosan nem terhelhető a tartás elvesztésének következményével. Igy is határozott a bpesti tábla 1008 június 50-án G. 260. sz. a. SÍ duo faciunt idem, non est idem. A jogutódlásra vonatkozó jogszabályok a vagyonban való jogutódlásra készültek s általánosságban és elvileg nem nyernek alkalmazást más utódlásra, mint vagyonjogokban való utódlásra. A személyiségi jogok a személyhez tapadnak és általában attól elválaszthatatlanok ; ha átruházásukat kivételesen megengedi a jog, külön mérlegelés tárgya,-meíy szabályai a successiónak alkalmazandók erre a tényállásra, s melyek alkalmazhatlanok. Klasszikus példája ennek az egyesület tagságának átruházása. Általában e tagság a személyhez van kötve s igy átruházhatlan ; mégis alig van forgalomképesebb valami, mint a részvénytársaságban való tagsági jog, melyet a részvény testesít meg s mely elvben azt illeti, a ki a részvény tulajdonosa. Vajon azonban successiónak lehet-e nevezni a személyiségi jognak azt az átszállását, a mely a részvény átruházása folytán végbemegy ? A mikor a részvényes a közgyűlésen szavati jogát gyakorolja, kinek jogán lép fel, a saját jogán-e vagy tán az el^ő részvényesén, a kitől jogelődei a részvényt szerezték ? Feltéve, hogy az első részvényes személyében valamely akadály forgott fenn, melynél fogva az a maga szavazati jogát egy bizo* C. 1907 nov. íj. 787/906. sz.