Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - A polgári törvénykönyv előkészítése

72 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. kapják tartásigényük ellenértékét. Ámde itt is előfordulhat, hogy a kötelesrész nem nyújt kárpótlást az elveszett tartásért: vagy mert nincs a lemenőnek kötelesrészre igénye (kitagadott), vagy mert a kötelesrész a hagyaték eladósodása folytán mennyiségében igen alászáll, mig a többi hitelezőkkel concurráló tartáskövetelés többre rúgna. Ebben az irányban tehát további correctivumok felvétele alig lesz kikerülhető. Ezzel kapcsolatban felmerült a bizottságban az a nagyjelentőségű eszme, nem lehetne-e egy-egy testvér eltartását a hagyatékból osztályos testvéreivel szemben is biztosítani r E szerint a szülő hagyatékából a még fel nem nevelt testvér a már felnevelt testvérekkel szemben prsecipuumban részesülne a tartására és felnevelésére szükséges tőke kihasitásával, s csak a többi kerülne egyenlő osztály alá. Ez a gondolat az osztályrabocsátás intézményének merően uj és rendkívül igazságos továbbfejlesztését jelentené, de technikai keresztülvitelében oly nehézségekbe ütközik, hogy a bizottság ez idő szerint még kitért előle. A szülők és a törvényes gyermek viszonyára nézve a bizottság fenntartotta a Tervezet álláspontját, ho.uy a szülők véleményeltérése esetében, minden hatósági beavatkozás kizárásával, az atyát illeti a döntő szó (277. §.). A szülők tényleges különélése esetében azonban az atyának ezt a túlsúlyát a bizottság, a Főelőadmány értelmében (III. 31. 1.), azzal enyhítette, hogy az anya az atyai döntéssel szemben a gyámhatósághoz fordulhasson orvoslásért. A Főelőadmány szembeszállott a házassági törvénynek C95. §.) azzal kétes helyességü elvével, mely szerint a szülők elválása vagy a házasság felbontása esetében a hét éven felüli gyermekek a nem vétkes szülőnél maradnak s visszatérni kivánt a gyámtörv. 13. §-ának humánusabb rendelkezésére, mely ebben a kérdésben a szülők egymás iránti vétkességétől eltekint. Ez a törekvés a bizottságban nem vezetett sikerre; azonban a mai jogállapotot a bizottság legalább azzal enyhítette, hogy a szülői hatalmat nem gyakorló elvált házastársnak a gyermekeket illető fontosabb kérdésekben beleszólást biztosított. A permek vagyonának jövedelmeire vonatkozó szülői jogot a Tervezet, a haszonélvezet mintájára, önálló haszonvételi jogként construálta. Ezzel szemben a bizottság, a mai jogállapot szerint, e jognak a számadás nélküli vagyonkezelés alakjában való fenntartása mellett döntött, oly értelemben, hogy a mi a jövedelmekből a kezelés megszűntekor meg van, az egyéb intézkedés hiányában a gyermeké. A Tervezet szerint a gyermeket atyjával szemben a saját jövedelmeiből való eltartásra is csupán követelési jog illetné (T. 319. §. 4.); a Főelőadmány már továbbmenőleg a gyermek biztosítása végett az atyai haszonvételi jogot az atya által viselendő terhek erejéig a gyermek javára (a hozományélvezet korlátozásának mintájára, 116. §.) dologi hatályú elidegenítési tilalommal korlátozta; a bizottság ellenben ugy találta, hogy csakis a mai jognak megfelelő számadás nélküli vagyonkezelés védi meg teljesen a gyermeket az atya hitelezőivel szemben, mert csakis ily alapon léphet fel a gyermek igényperrel, ha a