Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 8. szám - A magyar nemzetközi magánjog

DS WITTMANN E. A MAGYAR NEMZETKÖZI MAGÁNJOG. 6 i 7 nem lehet nagyobb bizonyító erőt tulajdonítani, mint a bel­földieknek. Az egész kérdést, gyakorlatilag bármily fontos is, sajnála­tomra itt most nem áll módomban kifejteni. Kiemelni befeje­zésül csak azt akarom, a mire nemrég egy másik dolgozatom­ban utaltam, hogy miután az okiratos bizonyítás jelentősége a perben minden más bizonyítás fölött áll, a nemzetközi jogvéde­lem előmozdítása czéljából nagyon czélszerü volna az okiratos bizonyítás terén fennálló bizonytalanságot és ellentéteket nemzet­közi egyezmény utján elhárítani. A MAGYAR NEMZETKÖZI MAGÁNJOG. Irta: Dr. WITTMANN ERNŐ. I. Ehpraim Mikhael* ismeretlen és korán elhunyt franczia költő gyönyörű parabolát irt a játékkereskedőről. A parabola hőse egy életet töltött járó, beszélő és mozgó babái között, mindig remélve, hogy az ő babái majd valamely uj mozdulatot csinálnak, valamely uj szót mondanak és midőn a hosszas re­ménykedése meghiúsult, ugy megunta életét és az örökké egyenlő közül menekülni szeretett volna oda, hol valami uj, valami más van. Sokszor gondoltam már erre a kis elbeszélésre, ha utazáson láttam, hogy kelet csodálatos és egyénies kultúrája hogyan en­ged teret a nyugat kommunizáló gépeinek, ha hallottam, hogy a keleti zsarnokokból, az ezeregy éjek utolsó maradványából, alkotmányos uralkodók lettek, ha olvastam, hogy a távoli kelet államai a német polgári törvénykönyvét hazai használatra le­fordították. Hát valóban, hát igazán indulunk egy kor felé, a hol a vonat mindenüvé elvisz, a hol minden nyomon felhőkar­czolók fognak diszleni és mindenütt gépek fognak zakatolni és a hol minden bíróság a német codex alapján fog ítélni. Hát * Oeuvres de Ehpraim Mikhael (Lemerre Paris) IJ2. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom