Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 8. szám - A magyar nemzetközi magánjog

6i8 Dí WITTMANN ERNŐ szegény Ehpraim Mikhael játékkereskedője tényleg a jövő emberiség panaszait mondja el! Haladunk-e valóban egy kor felé, melyben a világ berendezése és minden állam joga egyenlő lesz? Nagy barátja vagyok bizonyos apró cseprő részletkérdéseknél a nemzetközieskedésnek és belátom, hogy számos kérdésben, számos esetben az egyformaság, az egyenlőség az emberiségnek előnyére válhat; de érzem és hiszem, hogy nagy általánosságban tény és igaz az, hogy az igazság nemcsak más, hanem másnak is kell lennie, mint a francziák mondják, a Pireneusokon innen, mint a Pireneusokon tul. Egy gondolatkör erősiti meg e meggyőződésemet. Minden létező az alkalmazkodás eredménye. Kezem, melylyel a tollat forgatom, épen ugy, mint az állami szervezet formája, melynek tagjaként élek, számlálhatatlan éveken át tartó küzdelmeknek és próbálgatásoknak eredménye. Hány alakja volt a kéznek, hány alakja az állami szervezetnek, hány változat pusztult el, mint czélszerütlen, mig a jelen korunk szükségletéhez mért alak kiképződött; már most azt állítani, hogy egy bizonyos fejlődési eredmény (valamely állam joga) helyett czélszerü volna egy más fejlődés eredményét (pl. más államnak a jogát) helyettesíteni, absurd gondolat. Történelmileg független utakat teremteni a jövőnek, önállóan irányítani a jövőt magában merész és fantasztikus gondolat, mely Nietsche agyára vall. Valóban azonban a jog fejlődését irányitani csak ugy lehet, ha tekintetbe veszszük, hogy a jövő utjai csak a jelen utainak folytatásai lehetnek ; ha a fejlődés irányát nem idegen példák, hanem a mult fejlődés nyomán határozzuk meg. Az igazságnak, a jognak országonként való különbözősége igen természetes, ha meggondoljuk, hogy a természetben is számtalan hasonló körülmények közt élő egyenlően czélszerüen felszerelt állat van és mindegyik fajnak alakja és mindegyik fajnak alkalmazkodási formája más. A jövő csak a mult alapján fejlődhetik. A természetben ugrások nincsenek és megkísérelt ugrások, mint pl. a radikális forradalmak, mindig visszaesésekkel végződnek. Ha meggondoljuk már most azt, hogy a számtalan