Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 36. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. mindaddig, mig a psychologusok a praejudicialis kérdésben összhangzó megállapodásra nem jutnak. A felmerülhető quid juris tehát nem a psychologiai kérdésre, hanem arra a jogi kérdésre vonatkozik, hogy : Szemben azzal a ténynyel, hogy valaki több eredményért büntetőjogilag felelős, mert a) azoknak mindegyikét ő okozta, s mert b) azoknak mindegyikére vonatkozólag őt alanyi bűnösség (szándék, gondatlanság) terheli, bir-e büntetőjogi jelentőséggel az a körülmény, hogy ő ezeket az eredményeket nem külön, önálló cselekményekkel, hanem egy cselekménynyel okozta ? A felelet erre pedig csak tagadó lehet, mert ebben a körülményben nincs semmi, a mi a büntetőjogi felelősséget módosíthatná. Ha valaki előre megfontolt szándékkal két embert megöl, büntetőjogi felelősségét módosíthatná. Ha valaki előre megfontolt szándékkal két embert megöl, büntetőjogi szempontból valóban teljesen közönbös az, hogy mindkettőt egy lövéssel, vagy mindegyiket külön lövéssel ölte-e meg. C. 1891 április 21.1 Tényállás. Vádlott lőfegyverét M. felé irányozva, elsütötte. Épen abban az időben jött be P, M.-nek neje, s hirtelen férje mögé ugrott. Ez okozta, hogy a lövés, mely első sorban M.-t érte, P.-t s megsérelmezte. Mindhárom biróság anyagi halmazatot állapított meg. Az eltérés c5ak a minősítés körül forgott. Az elsőbiróság két rendbeli súlyos testi sértést, a másodbiróság két rendbeli szándékos emberölési kísérletet, a kir. Curia M.-mel szemben szándékos emberölési kísérletet, P.-vel szemben azonban csak — szándékos — súlyos testi sértést (502. §.) állapított meg, mert M.-mel szemben az ölési szándékot bizonyítottnak nem találta. Ebben az esetben tehát a kir. Curia eltért 1882 márcz. i-én hozott ítéletében (1. 61. j. alatt) elfoglalt attól az állásponttól, hogy több személy ellen irányuló egyazon cselekmény a személyek mindegyikére vonatkozólag különböző szándékkal nem vihető véghez. Ez ellen az ítéletnek ismertetése alkalmával azt a nézetemet fejtettem ki, hogy ez jogilag igen is lehetséges, feltéve természetesen, hogy a cselekménynek minősége ennek ténybeli lehetőségét megengedi. A most ismertetett Ítéletben a kir. Curia is ezt az álláspontot foglalta el. C. 1894 április 18." annak a vádlottnak esetében, a ki «egy lövéssel egyszerre két egyénen okozott testi sértést», mindkét felsőbíróság kizárólag ezen az alapon anyagi halmazatot állapított meg, két rendbeli súlyos testi sértést. C. 1895 °'<t- Tényállás: vádlott a kezében levő karóval egy ütés mért a korcsmából kilépő Cs.-re és B.-re, az ütés mindkettőt találta és pedig Cs. sértetten halálos, B. sértetten nyolcz napot meghaladott, de 20 napon alul maradt testi sértést okozott. Az első- és a harmadbiróság 1 U. o. 20 k. 161. 1. — 2 U. o. 28. k. 269. 1. — 3 ü. o. ;i. k. 285. 1.