Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908 / 1. szám - Criminálpolitikai feladatok
8 WLASSICS GYULA a végokok és végczélok fölött kétségbeesetten vitatkozó tudós csoportnak adott: «ugyan ne essetek kétségbe azért, hogy a végokokat és végczélokat nem látjátok tisztán; gondoljatok arra, hogy a kezdet és vég között oly hosszú ut van, az uton annyi akadályt kell leküzdeni, annyi nemes czél lelkesíthet benneteket, ezekre forditsátok erőtöket és ne akarjátok a végokokat és a végczélokat gyenge szemeitekkel mindenáron felfedezni.» Ne akarjuk mi se mindenáron lerombolni a büntetőjog alapvető jogi tételeit addig, mig gyenge szemeink csak ingadozó, szétfolyó fogalmakra tudnak reámutatni. Ismétlem hogy teljesen méltánylom azt az «egész irodalom » számba menő munkásságot, melyet az egyesület annak a kérdésnek szentelt, hogy minő befolyása van a büntető sociologiai és a büntető anthropologiai vizsgálatoknak a büntetőjog jogi alapfogalmaira. Mindenesetre érdekes és fontos kérdés. Csak nézetem szerint, ha erre azt a választ várjuk, hogy ejtsük el teljesen jogi alapfogalmainkat, még ma az időelőttiség hibájában szenved. Nagy szeretettel tanulmányoztam az egyesület működésének azt az anyagát is, mely ezt a kérdést szűkebb térre vitte át és a tételt igy állította fel, «hogy az uj büntetőjogi németeknek minő befolyása lehet a kísérlet és részesség törvényhozási szabályozására. » Ez utóbbi annál inkább vonzott, mert annak idejében a kísérlet és részesség kérdését tettem szerény irodalmi munkásságomban a legbehatóbb tanulmány tárgyává. De az 1895-diki linczi congressusnak az a válasza, hogy a kísérletre és részességre vonatkozó törvényes rendelkezések az egyéni felelősség és az emberi társadalom védelmével összhangba hozandók — nem sokkal több, mint ha egyáltalában választ se adtak volna. Ezt a homályosságot csak fokozza ugyan e válasznak második része, melyben a kisérlet és részesség kérdésével szoros összefüggésben levőnek állítva a beszámítási képesség és jogi