Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - A párbér Magyarországon. Jogtörténeti fejlődése és jelen állása szerint. Második bővített kiadás. Irta : Timon Ákos. Budapest, Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság. 1908. [könyvismertetés]

IRODALOM. 149 fejezet 7. §-ában a mü első kiadása óta mutatkozó jogfejlődést va kir. Curia 1886. évi 30. és ji. sz. döntvényei) ismerten, a 8. §-ban az erdélyi kepének jogi minőségét s a 9. §-ban a párbérügy rendezésére vonatkozó vezérelveket fejti ki. A változatlanul hagyott szakaszokban szerző a párbérnek a közönséges egyházjog terén s hazánkban való fejlődését s jelen érvényében való jogi minőségét tárja fel, mélyreható egyházjogi s jogtörténeti tanulmányok, fáradságos oklevéltári kutatások alapján. Fejtegetéseinek eredményét igen nagy vonásokban a következőkben foglalhatjuk össze. A párbérnek vagy ágybérnek nevezett szolgáltatás a hivek önkéntes ajándékaiból, az oblatiókból fejlődölt ki. a melyek a parochialis kötelék alapján lassanként kötelező szolgáltatásokká, praestatiókká lesznek. És pedig épen mert e szolgáltatások jogalapját a híveknek a parochiához tartozásukból eredő kötelezettsége a lelkész ellátására képezi : ezért ezek a laudabilis consuetudón nyugvó vagyoni szolgáltatások méltán közjogi jellegű terheknek minősíthetők. Magyarországon a párbér hosszú időn át szintén az oblatiók stádiumában maradt; alapját nálunk is a laudabilis consuetudo képezi, ez szabja meg egyedül a szolgáltatás mértékét és alanyát. A laudabilis consuetudo, az élő s igy folyton változó és átalakuló jogszokás pedig a visitationális könyvekben tükröződik vissza, különösen ha azok generális visitatiók alapján készültek. Általános jellegű források hiányában a párbér történeti fejlődésének tanulmányozásánál s jogi természetének elbírálásánál kizárólag a püspöki levéltárakban őrzött visitationális könyvekre vagyunk tehát reáutalva, a melyek III. Károly uralkodása idejétől fogva, midőn a lelkészi jövedelmek rendezése iránt az első munkálatok megindulnak, a \i!ági hatóságok részérő! is teljes hitelüeknek ismertetnek el: mert a jelzett időtől kezdve a canonica visitatio-knál a világi hatóság is képviselve szokott lenni. Bárha a párbér intézményére nézve — még a XVII. s XVIII. századbeli visitationális knnyvek tanúsága szerint is — merőben a jogszokás, a helyi szükségletek és viszonyok határozók : mindazáltal bizonyos általánosabb szabályokat á párbér alanyára s annak kivetésére vonatkozólag meg lehet állapítani. Ilyenek : hogy mint egyéb vagyoni szolgáltatásoknak, ugy a lelkész javára teljesítetteknek, tehát a párbérnek súlya is a jobbágyosztályra nehezedik s hogy. ámbár a párbér jobbágytelki állományok arányában vettetik ki, az oszemélyes teher és nem dologi». a jobbágyi telkek és házak tulajdonkép csak a tehermegosztásnak és nem magának a teherviselésnek képezik alapját. Megvallom, hogy azt a nézetet, a mely szerint «a párbér személyes teher és nem dologi». tetemesen meggyöngitettnek találom, illetőleg a párbérnek erősen dologias színezetű teherré válását látom szerzőnek ép e helyütt hangoztatott abban a tételében, hogy az egyház «követeli a párbért a jobbágyi természetű ingatlanok minden házasságban élő birtokosaitól, a rendi állás figyelembe vétele nélkül.»