Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - A párbér Magyarországon. Jogtörténeti fejlődése és jelen állása szerint. Második bővített kiadás. Irta : Timon Ákos. Budapest, Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság. 1908. [könyvismertetés]

*5G IRODALOM. Igen mélyreható jogtörténeti búvárkodásra vallanak szerzőnek ama fejtegetései, melyek a párbér keletkezésének és dologiasitásának a jüfc patronatus reale-hoz s a földesúri hatalomhoz való viszonyát tárgyalják. E fejtegetései során meggyőzően mutatja ki. hogy a földesúr sem a döminium, sem a patronatus alapján hiveit a párbér fizetésére nem kötelezhette s a földesúri hatalomnak a párbérhez csak annak behajtásánál van köze; mert a párbér a patronatustól teljesen önállólag az oblatiókból fejlődött ki s jogalapját képeli: a híveket terhelő általános kötelezettség a telkes^ ellátásáról gondoskodni. De a plébánia kötelékébe tartozók a párbér szolgáltatásura csak akkor kötelezvék, ha a lelkésznek egyéb jövedelmi forrásai nincsenek vagy elégtelenek. • A protestánsoknak viszonya a párbérhez az 1700 1. évi törvényhozásig') czimü szakasz rendkívül tanulságos, nemcsak azért, mert a párbér jogi természetének tisztázása tulajdonképen a protestánsoknak e szolgáltatáshoz való viszonya kérdésével válik igazán aktuálissá, de azért is, mert e szakaszban a protestánsok egyházi viszonyainak és közjogi állásának.fejlődésére vonatkozólag igen alapos történeti s közjogi fejtegetéseket találunk. -A mü e része iránt annak idején Kováts Gyula is igen nagy elismeréssel adózott. Tér szűke miatt csak annyit emelünk ki, hogy Timon kutatása szerint az 1647 : 12. t.-cz. kísérli meg a legelsőbben a protestánsaknak a párbérhez való viszonyát 'rendezni és pedig aképen, hogy azokon a parochiális helyeken, hol a parochia dos-szal bir, mely a lelkésznek is ellátást biztosit, a protestánsok semmi szolgáltatásra nem kényszeríthetők, hanem a parochus csak a dósból s a kath. hívek szolgáltatásából eredő jövedelmet igényelheti; viszont a protestáns lelkészek az ilyen helyeken megelégedni tartoznak azzal, a mit saját híveiktől kapnak. A hol ellenben a parochia dos-szal nincs ellátva, ott a párbér ugy a katholikusoktól. mint a protestánsoktól egyaránt szedetik s aztán egyenlően megosztatik a katholikus és protestáns lelkész között; tehát — a katholikus és protestáns hivek számarányára való tekintet nélkül — az aequalis divisio elve érvényesül. Majd a Leopoldina resolutio s annak nyomán az í. Lipót-féle 1701-iki rendelet, nemkülönben az 1731. évi Carolina resolutio azt á rendelkezést tartalmazzák, hogy articularis helyeken, hol a nyilvános vallásgyakorlat elve érvényesül, a protestánsok a parochiális terhek alól felmentetnek ; ellenben nem articularis helyeken, a hol csak magán vallásgyakorlat biztosíttatik, a jelzett terheket, tehát a párbért is a protestánsok, miután a parochia kötelékében megmaradnak, ép ugy szolgáltatni tartoznak, mint a katholikusok. Mígnem az 1791 : 26. t.-cz. 6. §-a a protestánsokat a kath. lelkészeknek eddig akár készpénzben, akár természetben avagy munkában teljesített stóla- és párbérszolgáltatások alól jövőben — és pedig a törvény kihirdetésétől számított három hó elteltétől kezdve kljesen felmenti; kilátásba helyezvén, hogy a kath. lelkészeknek az ilykép elvesztett jövedelemért kárpótlás fog nyújtatni, de aképen, hogy ennek