Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Bíróságaink magánjogi gyakorlata 1907-ben

128 BÍRÓI GYAKORI.AI adta elő, hogy az ujabb joggyakorlat szerint a törvénytelen ágyból származo't gyermek csak törvényes lemenő nem létében b;r öröklési joggal ; s minthogy a megtévesztés folytán tett joglemondás érvénytelen s a Curia 70. sz. döntvénye szerint a végrendelet nélkül elhalt anya hagyatékában a törvénytelen gyermek a törvényessel egy sorban részesedik: felperes örökösödési jogát megállapítja.* A mikor a felperes a lemondó nyilatkozatot tette, tényleg még az volt a jog, a miből felperes kiindult. Tévedésről tehát felperes részéről szoros értelemben nem lehet szó s felperes nyilatkozata nem változtathatta meg ezt a természetét csak azért, mert utóbb a jog megváltozott, s a törvénytelen gyermek örökösödési jogot nyert. Hanem a birói gyakorlatban gyökeredző jogszabály természetében fekszik a visszaható erő. Mivel az általános jogfelfogás a bíróságoknak nem tulajdonit jogalkotó hatalmat, azok jogot csak ugy alkothatnak, ha az uj jogszabályt beleértelmezik a régi jogba. Ebből folyólag a birói gyakorlat által alkotott jog mindig ugy jelentkezik, mintha az már régen fennállott volna s csak most vált volna ismeretessé, más szóval a régi tényállásra alkalmazzák az uj jogot, azaz visszaható erőt tulajdonítanak neki. íme egyike az élet önellentmondásainak : a birói jog azért van felruházva kivételes erővel, mert a leggyengébb. S ez az Önellentmondás nem fog örökre fennállani : ha majd a bírót, mint jogalkotó tényezőt teljes mértékben el fogja ismerni a jogrend : ha majd meghonosítják a polgári jogban is a jogorvoslatot «a jogegység érdekében» : akkor ez a jogorvoslat a múltra nem fog kihatni, hanem csak autoritativ kijelentést fog provokálni arra nézve, hogy a jövőben a bíróságok mily jogelveket szándékoznak követni. A mi a 70. sz. polg. döntvény szorosabb tárgyát illeti: csak helyeselhetjük azt az ujabb lépést a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének javítása felé, melyet állásfoglalása képvisel. Tökéletesen igaza van abban, hogy az öröklési szabályokban szükségszerűen nyilvánuló viszonossági elvvel össze nem fér, hogy az anyának meglegyen az örökösödési joga törvénytelen gyermeke után, mig viszont ez amaz után ki legyen zárva az öröklésből. Az örökösödési jog megadása kiszámíthatatlan becsű haladást jelent társadalmi szempontból: betömi az útját számos esetben annak a forrásnak, melyből a proletariátus, a kriminalitás, a prostituczió bő anyaga fakad. Ha a gyermekek valamelyikének égető szüksége van az anyai örökségre, ugy a törvénytelen gyermek az ; a törvényeseknek meg van a támaszuk szülőik társadalmi állásában, a rokoni kötelékben, a legitimitással járó egész poziczióban : a törvénytelen gyermek, mindezek hiján csupán az anyagi eszközökre támaszkodhatik : ha ezektől is megfosztjuk, menthetetlenül a züllés útjára kerül. S az a körülmény, hogy a törvénytelen gyermekek érdekében a legfelsőbb araeopag veti latba magas tekintélyét : * C. 1907. márcz. 7. 9897/90*5.