Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Fajlagos kötelmek a tervezetben

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 1I9 czolatát, melyek a kérdést eddig elhomályosították és a kielégítő megoldás lehetősége tekintetében mindnyájunkat kétségbeejtettek. Ha judikaturánkon végig tekintünk, alig találunk benne más irányadást, mint azt az egészen színtelen és tetszés szerint tágítható tételt, hogy a telekkönyv csak jóhisze­műen szerzett jogok oltalmára szolgál ; s előadó íme kimutatja, hogy ez a tétel nem csupán frázis, de hamis fráz's, mert a törvénynyel ellenkezik. Helyesen keresi előadó a megoldás kiindulópontját abban, hogy a tulaj­don átruházási ügyletet, ellentétben az uralkodó felfogással, egységesen kellene felfogni. Ha tulajdont lehet szerezni telekkönyven kivül is, akkor a-telekkönyvi szerző szempontjából rosszhiszeműségről joggal csak ott szól­hatunk, a hol a telekkönyvi szerzőnek tudomása oly tényállásra terjed ki, a mely telekkönyvön kiviili tulajdonszerzésre alkalmas. A ki e tényállásnak csak egy darabjáró! tud, annak nincs tudomása tulajdonszerzésre alkalmas tényállásról, mert hiszen erre csak az egész complexum, s nem annak valamely része alkalmas. Ha már most a telekkönyvi törvények szétdara­bolják az ügyleti folyamatot és ennek egy darabjáva! helyet'esitik az egész ügyletet, ugy ez által az mesterségesen szétforgácsolódik s lehetőséget nyújt annyiféle visszaélésre, a hány részből az ügyleti complexum áll. Ennek megelőzése csakis a helyi és időben egységesítés által érhető el. Az ügy­letrészekről ellenben mindenféle tulajdonátszállitó hatály megtagadandó. A forma szigorítása ellen a forgalom megbénítása, pénz- és időveszteség és jogi szabadelvüség tekinteteiből felhozott kifogások alaptalanok, mert a szi­gorúbb forma nem ellenkezik népünk tudatával, nem kevesbíti a szükséges a'.ruházások számát, nem okoz szemben a jelenlegi helyszínelő és kiigazí­tási eljárásokkal több költséget. Népünk tudatában nem élhet más rend­szer, mint a mai telekkönyvi rend, mert a mai generáczió nem ösmert mást, mint a mai rendszert, a mely mellett élők közti önkéntes tulajdon­csere csak telekkönyvi bejegyzéssel jöhet létre. Az iránt, igaz, kétségben hagyott előadó, vajon csupán a dologi ügyletet magát, vagy annak causáját is bele kivánja-e vonni az általa postulált egységbe. Utóbbi előttem csak bizonyos nehézségek leküzdése után látszik keresztül­vihetőnek: nem mondom adásvételnél; hanem már a hozományadásnak, ala­pítványnak, gyakran az ajándéknak is ügyleti formaságai nagyon is gyakorla­tiatlanokká lesznek, ha mindezt csak a telekkönyvi hivatalban lehet elvé­gezni. Hanem igaza van előadónak: a telekkönyvi jog legnagyobb kérdései tisztán technikai kérdések, melyeknek az az-ütközőpontja, hogy az ingatlanokon beálló változások mindenki által szemlélhető módon könnyen és gyorsan átte­kinthetők legyenek. Ha Mohammed nem jön a hegyhez, a hegy jön Moham­medhez: ha a felek nem jöhetnek a telekkönyvi hivatalba, technikai keresz­tülvitel kérdése, hogy a hivatal jöjjön a felekhez, miként ma a közjegyző és a végrendeleti tanuk jönnek a halálos ágyhoz. S feltéve, hogy az abstrakt dologi ügylet problémáját sikerülne a jogéletből kiküszöbölni : a jog­bizonytalanság egyik legmérgesebb gombáját irtottuk ki. Ha az abstrakt

Next

/
Oldalképek
Tartalom