Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - A büntető-novella az igazságügyi bizottság szövegezésében

I 20 TÖRVÉN YE LŐ KÉSZÍTÉS. dologi ügylet német ügyetlenséggel kieszelt «Notbehelf»-je helyébe azt a követelményt tudnók megvalósítani, hogy a telekkönyv mindig mutassa is azt, a mi tényleg megtörtént : akkor bátran kimondhatnók és következetesen keresztül is vihetnők hogy ingatlan átszállása élők közt csak telekkönyvi uton történhetik. Mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell ; s hogy a jelen jog utólagos megtámadási rendszere volna a fejlődés csúcspontja, azt valóban bajos elhinni. Ez a pontja a mai jognak tényleg és joggal ingerli a reformatori temperamentumot : a telekkönyv dohos szaga azt a képzetet kelti benne, hogy kriptában jár bebalzsomozott holttestek között. . . Valami ujat, valami központi jelző-automatát kigondolni, mely 20 fillér bedobása ellenében csalhatatlan és megdönthetetlen bizonyitványát szolgáltatná a mindenkori ingatlanstátusnak — óh magánjogi Marconi, hol késel az éji homályban ! — Nem lehetetlen, hogy az ut, a melyen Reit^er megindul, e dicsérő jelző felé vezet; s talán már jelentős lépés ezen az uton az az általa megpendített eszme, hogy a visszaéléseknek elejét lehetne venni az ingatlan tulajdoni papíroknak a mai telekkönyvi rendszer keretében való megteremtése által is, mert e mellett többszöri eladások a papir tényleges átadásának szükségessége miatt ki volnának zárva. Persze a polg. tkv. tervezete, elrestelvén magát azon, hogy oly sokat kölcsönzött a német kódextől, annak egyetlen valóban geniális gondolatát nem tette magáévá: a «Briefhypothek» intézményét. íme, a kétszeres eladások legbiztosabb ellenszeréül Reúzer a «Briefeigentum» intézményét ajánlja. Talán mégis jó volna még ezt is átvenni a német jogból r M. TÖRVÉNYE LŐKÉSZITÉS. X, A- büntető-novella az igazságügyi bizottság szövegezésében. A mily méltányos gondossággal mérlegelte s appreciálta a «büntetőtörvények s a bűnvádi perrendtartás kiegészitéséről és módosításáról)) szóló törvényjavaslatnak szerzője azokat a propositiókat, melyek a tervezet szövege nyomán megindult irodalmi mozgalomban a viták során fölmerültek: oly közönynyel surrant el az igazságügyi bizottság a javaslatot ért bírálat felett. A felmerült aggályok zömét consideratió tárgyává sem tette a bizottság s az eszközölt módositványok legtöbbje kormánykezdeményezésre vezethető vissza. A törvényalkotás többi tényezőitől s különösen a képviselő házi plenumtól ama kívánalmak alapos megfontolása viszonyaink között most már alig lévén várható, jós tehetség nélkül is megmondható, hogy a javaslat az igazságügyi bizottság szövegezésében fog a törvénybe átmenni. Ezért tartjuk fontosnak és időszerűnek, hogy közöljük azokat a módositványokat,