Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 9. szám - Werbőczy [István]

686 JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. Igaza volt Bodenariusnak, a mohácsi vész után, a mikor az ország három részre szakadt, egységes magánjog többé ki nem fejlődhetett volna. De megvolt a Hármaskönyv, egyformán használták azt az ország minden részében, ennek alapján Ítéltek a szétdarabolt magyar földön mindenütt. És hogy megóvta a Hármaskönyv a magyar magánjog egységét, egységes fejlődését: ezzel megakadályozta a római jog receptióját, a mely ép ebben a korban lesz teljessé a közel és távol nyugaton. Európaszerte a particularismus uralkodik, ezért is következik be a római jog gyakorlati befogadása. Nálunk a Tripartitum következtében egységes jog van, a melyet a római jog nem tud félreszoritani. A mikor a Hármaskönyv útját állotta a római jog receptiójának, ezzel egyszersmind megőrizte a magyar jog fejlődésében működő földrajzi, néprajzi, gazdasági, politikai és szellemi tényezők működésének eredményeit. A jogegység az igazságszolgáltatás terén politikai szempontból is nagy jelentőségű; elég, ha a szomszéd Németország XVI., XVII. századbeli jogviszonyait nézzük, ha látjuk azokat az erőfeszítéseket, a melyeket a német jogkönyvekkel tesznek az egység megteremtése felé. Akkor tudjuk csak igazán megérteni az egység hiányának következményeit, ha olvassuk szinte a komikum és tragikum mesgyéjén járó leírásokat a német jog állapotáról, a midőn egy és ugyanazon városka utczácskái szerint kell más és más jogot alkalmazni a bírónak. A német birodalmi egység megteremtői megtanítanak minket arra, hogy mint kell értékelni az egységet a magánjogi téren is. De nem szükséges a Hármaskönyv és a római jog viszonyánál, a receptio európai hatásainál hosszasabban időznünk, az egész kérdést magas szempontokból, az európai egyetemes jogfejlődés és a Tripartitum finom elemzése segítségével megvilágította Günther Antal igazságügyminiszter Werbőczyről mondott ünnepi beszédében. A Hármaskönyv kiindulópontja jogi irodalmunknak. Werbőczy nemcsak, hogy megmentette a magyar jogot a rómaitól, hanem lehetővé tette jogunk tudományos müvelését, a melyet a Hármaskönyvvel vezet be. A Werbőczy előtti időkből csak annyit tudunk a Kovachichok kutatásai révén, hogy volt az elévülésről valaminő kis értekezés, magát a müvecskét azonban nem ismerjük, a Hármaskönyvvel s ennek commentálásával kezdődik a magyar jogi irodalom. Sőt elmondhatjuk azt is, hogy a Tripartitum a magyar jog történeti müveléséhez rakta le az első alapokat, Werbőczy az egyes intézmények, ntézménykörök fejlődéséről is felvilágosit. Perjogunk eredetéről halljuk tőle, hogy ezt «ex Galliarum finibus» hozták be hozzánk; Hajnik tudományosan igazolta ezt az állítást, kimutatván, hogy a magyar perjog fejlődésének uj szaka az Anjoukkal kezdődik a franczia, illetőleg a nápolyi vagy siciliai peres eljárás átalakító hatása alatt. Reámutat Werbőczy a római és kánon jog befolyására, a kegyúri jognál annak történeti alap-