Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 9. szám - Werbőczy [István]

684 JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. De üssük, fel a Hármaskönyvet s lapozzunk benne. Vájjon az a jog, a mely rendszerébe foglalva elénk tárul, magyar élő jog volt-e; a szokásjognak itt a hazai talajon, a néprajzi és földrajzi tényezők százados, folyton tartó hatása alatt a gazdasági, politikai és szellemi erők összemüködésével kifejlődött jogrendszer ? Feleljen a kérdésünkre legelőbb ismét egy osztrák tudós, a hírhedt bécsújhelyi Summa legum felfedezője: Tomaschek. Nem volt kis feladat, mondja ő, egyszerre rendbe szedni a hagyomány utján fenntartott hatalmas joganyagot és ezért a szerző nagy, el nem tagadható szolgálatot («ein grosses, nicht wegzuleugnendes Verdienst») tett hazájának. Elismeréssel adózik ugyancsak ő még Werbőczy klasszikus és egyháztörténeti irodalmi olvasottságának, latin nyelvtudásának is. Talán ez az a hely, a hol szembeszállhatunk azzal a visszajáró kísértettel, a mely a Tomaschek által felfedezett Summa képében jelenik meg. A kisértet elnyeléssel fenyegeti az egész Hármaskönyvet: ugy látszik, a bécsújhelyi ismeretlen jegyző római jogi könyvéből merített Werbőczy legtöbbet, talán mindent. A kit nem győz meg a Tripartitum, a melynek legnagyobb részét ugyan hiába keressük a Justinián törvénykönyveiben, vagy a római jogot tárgyaló bármely kézikönyvben (ugyan hol találnánk meg az adományi jogrendszert, az ősiségi öröklési jogot, a szabad vagy külön vagyonra épített házassági vagyonjogot, az egész peres eljárást ?), azt Tomaschek világosithatja fel. Több izben kifejezetten megmondja, hogy csakis a Hármaskönyv római jogi anyagáról, illetőleg ennek forrásairól értekezik és nem a szokásjogi, kiváltságjogi részekről, a középkorban u. n. municipalis, mai nyelven hazai jogról. Ha tudjuk, hogy a római jogi anyag milyen kishelyet foglal el szemben a szokásjogival, akkor az egész kérdés a neki tulajdonított nagy jelentőségét elveszíti. Csak arról van szó, hogy a római jogi tételeket Werbőczy nem közvetlenül Justinián törvénykönyveiből, tehát a forrásokból, hanem egy akkor használt kézikönyvből merítette. Ne feledjük el azonban a második bécsi tudóst, Tomascheket sem, a ki elismerését a Werbőczy codifikáló működésének nagy szolgálataitól épen nem vonja meg. * Ha nem érjük be Werbőczy saját nyilatkozatával, hogy az akkor élő jogot codifikálta ; ha nem elégszünk meg életrajzának immár ismert adataival, hogy mint levéltárnok (conservator), majd 17 éven át mint a királyi Curia jegyzője ismerhette a magyar jog irott fontos emlékeit, az igazságszolgáltatás egész menetét, gyakorlatát; ha nem nyugtat meg a műre adott királyi jóváhagyás, nem az egyes részek felületes vizsgálata sem, mely meggyőzhet bennünket arról, hogy Werbőczy tényleg a törvényekből, kiváltságlevelekből, bírói gyakorlatból merített, hiszen hivatkozása