Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 9. szám - Werbőczy [István]

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. Werbőczy. Werbőczyről csak a Hármaskönyvvel kapcsolatban lehet Ítéletet mondani. Nagyságának igazi mértéke a Tripartitum. Itt sem lehet elválasztani az irót müvétől, mint a költőt vagy művészt nem alkotásaitól. A szerző müvében él, vele emelkedik vagy bukik, lesz nagygyá vagy törpül el saját korának ugy, mint minden utána következőknek ítéletében. Ha Werbőczyről szólani akarunk, Hármaskönyvéről kell beszélnünk. * Alig negyven esztendő múlva, hogy a Hármaskönyv megjelent, készült el a Quadripartitum, melynek hivatása lett volna azt kiszorítani. A Tripartitum lerontására készült mü szerkesztésének fő mukáját Martinus Bodenarius juris utriusque Doctorun híres bécsi jogtanár végezte. O az első bécsi professor, a ki ítéletet mondott a Hármaskönyvről. A munka hézagai és hiányai mellett is minden dicséretre méltó («omni laude prosequendum»). Az elfogultság vádja nem illetheti az osztrák tudóst, a ki éleslátásával már felfedezte, hogy a Tripartitum épen jókor született meg. Mi lett volna a magyar jogból a mohácsi vész után ? kérdi s meg is felel reá: Bizonyára elveszett volna a háborús időkben ! De ha forgatjuk a Négyeskönyvet, beszél az maga is Bodenariusnál ékesebben a Tripartitumról: rendszerében hiven követi és 389 czim közül csak 94 különbözik tőle. Legjobban megvilágítja azonban a kettő közti viszonyt az uj kódex sorsa. A Négyeskönyv nem nyerte meg a bécsi udvar tetszését, bizonyos változtatásokat kívántak a szerkesztőktől. Aligha kell törni a fejünket, hogy milyen természetűek lehettek ezek. Dicséretére legyen mondva az osztrák jogtudósnak, hogy ellenszegült a kívánságnak. És ezért, nem pedig a Tripartitum miatt tünt el a Négyeskönyv a magyar jogfejlődésből. Ha a Hármaskönyvről s vele együtt Werbőczyről elmélkedünk, ne felejtsük el Martinus Bodenariust, a bécsi jogászt, az ellentervezet szerkesztőjét és jegyezzük meg az ő elismerő ítéletét. *