Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

D? BAUMGARTEN IZIDOR rozza meg sem a súlyosító, sem az enyhítő körülményeket, de azért a bíró, ki szigorúbban bünteti azt, ki feljebbvalójának utasítására cselekedett, mint azt, ki az utasítást kiadta, helytelenül alkalmazza a büntetőtörvényt. Ha végül a B. P. 324. §-ának harmadik bekezdése szerint «a bizonyítás eredménye felett a bíróság a bizonyítékoknak egyenkint és egybefüggésökben való gondos mérlegelésével határoz», szabad-e azért a birónak a történt dolog megállapításában subjectiv benyomások (conviction intimé) után indulnia, a helyett, hogy észszerüleg mérlegelje a bizonyítás eredményét, és eljárásáról önmagának és a felsőbb birónak beszámoljon, ítéletének indokolásában kifejtvén, «mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak vagy be nem bizonyítottaknak)) (B. P. 328. §. első bekezdés). Nincsenek-e törvényei a logikának és a psychologiának, melyeket a bíró követni tartozik, és nem szürődtek-e le évszázadok tapasztalataiból ép ugy mint a természet működésének megfigyeléséből bizonyos szabályok, melyek az emberi természetre és a külső világ folyására vonatkoznak, és melyektől a birónak nem szabad eltérnie? Korlátlan és önkénys\erü hatalmat gyakorol-e a bíró, ki szabadon mérlegeli a bizonyitékokat ? A felmentés a formális bizonyitási szabályok alól egyértelmü-e a felmentéssel a materiális bizonyitási szabályok alól?* A ki tehát azt állítja, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése és a rendkívüli enyhítés joga ugyanazon tekintet alá esnek, mint annak elhatározása, vájjon végrehajtandó-e a jogerősen megállapított büntetés vagy feltételesen elengedendő: az kettő iránt nincs tisztában. Nem tudja először, hogy a bűnösség megállapításánál és a büntetés kiszabásánál oly szabályok * Glaser következőképen határozza meg az uj bizonyitási jog viszonyát a régihez: «Man gelangt alsó zu folgendem Resultate über das Verháltnis des neuen Beweisrechtes zu dem der früheren Processformen: Alle an den Denkgesetzen und der Erfahrung abgeleiteten Regein über die Natúr des Beweises, über die Beschaffenheit der einzelnen Beweismitteln, über die Gründe und Voraussetzungen ihrer Eignung hiezu, über die Gesichtspunkte, von welchen bei der Prüfung ihrer Beweiskraft auszugehen ist, behalten nach wie vor ihre Geltung, die ohnehin keine unmittelbar praktische ist.» Handbuch des Strafprozesses. I. j$6.