Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907 / 5. szám - Bevezetés a magyar kereskedelmi jogba. 1. [r.]
Dr SCHWARZ GUSZTÁV valamely kereskedelmi viszonyt: előbb-utóbb, mint ez a példa is világossá teszi, az általános magánjog ő reá is alkalmazandó. Másfelől vannak viszonyok, a melyekre nézve a kereskedelmi jog külön szabályt egyáltalában nem állit fel: ezek tehát merőben az általános magánjog alá esnek. Oly kereskedelmi viszony pedig egyetlen egy sincs, melyet kizárólag és minden vonatkozásban csakis a kereskedelmi jog rendezne és mely tehát merőben ki volna véve az általános magánjog szabályai alól. III. Ius speciale és ius singulare, szakjog és ostfályjog. Azt szokták mondani, hogy a kereskedelmi jog «nem kivételes jog (ius singulare), hanem különös jog (ius speciale)». (Nagy i. §. IV., Neumann ad i. §., Klug 2. §. megfordítva a «különös jogot») mondja ius singularenak, a «kivételes jogot» ius specialenek). Mellőzve azt, hogy a terminológia nem szerencsés, mert a «különös jog» is kivesz bizonyos tényállásokat az általános magánjog szabályai alól és ezért ép oly joggal nevezhető «kivételes jognak», mint bármely szabály, melyet a ius singulare alá szokás sorozni: a tartalmi különbséget sem engedhetem meg, melyet a kétféle jogszabály közt felállítani szokás. A különbség a kétféle jogtétel között főleg abban akar állani, hogy a ius singulare kiterjesztő magyarázatot vagy analógiát nem tür (D. 1. 3 fr. 16 ius singulare est, quod contra tenorem rationis propter aliquam utilitatem introductum est; fr. 14. ib. : quod vero contra rationem iuris receptum est, non est producendum ad consequentias). Ámde a mi a kiterjesztő magyarázatot illeti, ma már mindenki egyetért abban, hogy ennek az úgynevezett ius singulare körében is helye van; az analógia tekintetében pedig ugyanezt kell mondani. Minden jogtétel a tények ama körére alkalmazandó, a melyre szánva van, és a mennyiben a kivehető szándék a tétel szó-hangzatán túlmegy, az alkalmazásnak is tul kell rajta mennie: ez áll azokra a tételekre is, miket ius singularenak szokás nevezni. Másfelől semmi tétel sem alkalmazható más tényállásra, mint a mire szánva van: ez áll azokra a tételekre is, a miket ius specialenek szokás nevezni. Hozzájárul, hogy a
