Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A csökkent beszámitóképességről

A CSÖKKENT BESZÁM ITÓKÉPESSÉGRŐL. ugy, mint jogi szempontból, és e fogalom szabatos elhatárolására, valamint gyakorlati értékesítésére törekszenek; maga ez a külső körülmény az általános érdeklődésnél többet bizonyit. De symptomatikus jelentősége kitűnik abból is, hogy a tudományos világ korántsem ért egyet abban a bánásmódban, melyben oly vádlottak részesitendők, kikről ép oly kevéssé lehet állítani, hogy elmebajosok, mint azt, hogy normálisok. Eltekintek itt azoktól az ingadozásoktól, melyek a jelzett állapot elhatárolásánál az orvosi tudomány, in specie: az elmegyógyászat terén észlelhetők: a természettudományi fogalom átalakítása 1001 fogalommá még csak folyamatban van * Mily befolyást gyakoroljon a kérdéses állapot a büntetőtörvény alkalmazására: az iránt nem tudunk megegyezni és nem épen részletkérdések azok, melyekre az eltérések vonatkoznak. Sokan kétségbe vonják, hogy a beszámítható állapotot a beszámithatlan állapottal összekötő vonalon egy bizonyos terület tudományos szabatossággal megjelölhető legyen, melyre más mérték alkalmazandó, mint az, mely az eset egyéni körülményeinek, az egyik vagy a másik véglethez való közelségének megfelel.** * V. o. Maidcl felszólalását a német elmeorvosok 1888. évi (bonni) gyűlésén : «Zurechnungsfahigkeit und Unzurechnungsfáhigkeit sind nicht Naturerscheinungen, sondern philosophische oder kriminalrechtliche Begriffe. Der Begrití der Zurechnungsfáhigkeit und Unzurechnungsfáhigkeit ist ein anderer in Amerika, England, Deutschland, Frankreich. Die erste französische Revolution hat in ihren Konsequenzen mit dem früheren Begriff der Unzurechnungsfáhigkeit vollstándig aufgeráumt — das ist nicht möglich bei einer Naturerscheinung.» ** Ily értelemben nyilatkozik pl. dr. Hugó Hoegel, osztrák cs. kir. főügyész a/ dAllgemeine Oesterreichische Gerichtszeitungn 1904. évi 21. számában közzétett értekezésében («Die Minderwertigkeit im Strafrechte») : «Das Gebiet der Minderwertigkeit ist ein unbegrenztes und es lasst sich dieselbe nicht ohne bedenkliche Folgen von den übrigen Abstufungen der Zurechnung trennen». Hasonló magyarázatot enged több felszólalás a párisi «Société générale des prisons» e tárgyra vonatkozó ülésein, így pl. Paul Kahn hangsúlyozza, hogy bárki bizonyos körülmények között rendellenes cselekményekre hajlik. «Mais je demande aux médecins: quest-ce. au point de vue clinique, que la demi-aliénation ? Je ne crois pas que ce terme réponde á quelqué chose de précis. Est-ce que, chez tout homme, il n'y a pas des actions qu'ori peut qualifier d'anormales? II y a des individus qui commettent tous les jours des actions iugées normnles, et le jour oú un donte vient á peser sur leur état mentái, ön trouve que c'étaient des actes anormaux. Tout ceci est lort troublant.n Revue pénitentiaire, 190;. >^o. I.