Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

243 VARGHA FERENCZ a mennyiben saját meggyőződése helyett a miniszter utasitásán épiti fel eljárását. Az imént emiitett legalitás elve nemcsak az ügyész eljárására ir kötelező szabályt elő, hanem tilalomfát is állit fel a miniszteri utasítás útjába; mert e szerint sem az eljárás megindításánál, sem a vádképviselet megtagadásánál opportunisztikus okok nem szerepelhetnek. A törvény, mint árnyék, léptennyomon kiséri az ügyészt. S ha bűncselekmény forog fenn és a miniszter passzivitásra utasítja az ügyészt, ez az utasítás magyarán azt jelenti, hogy hivatali kötelességét ne teljesítse; ha pedig az utasítás az eljárás megindítását parancsolja az ügyésznek, midőn ennek meggyőződése szerint nincs bűncselekmény, törvényellenes zaklatás forog fenn. Mindkét esetben az állam bűnüldöző hatalma használtatik fel opportunisztikus okokból, tehát törvényellenesen. III. A kifejtettekből logikai szükségszerűséggel folyik ama tétel helyessége, mely szerint az igazságügyi kormányt érvényben levő törvényeink szerint az ügyészséggel szemben az utasítás joga nem illeti meg. Ezek után már most vizsgáljuk meg az ügyészségnek miniszteriális alárendeltségét, elvontan a törvénytől, jogpolitikai szempontból. Homloktérbe állítom azt az igazságot, hogy az ügyészi alárendeltség az abszolút franczia királyság hagyománya, mely az alkotmányos államok jogrendszerébe a franczia törvények receptiójával lopta be magát és sajnos, nem vizsgálták meg azt, hogy a miniszteriális abszolutizmus szemben az ügyészséggel beilleszthető-e az alkotmányos kormányrendszerbe. Tudom jól, hogy a miniszteri felelősség erre is kiterjed, de tud-e a történelem egyetlen oly esetet is felmutatni, midőn a minisztert azért vonták volna felelősségre, mert rendelkezési jogával visszaélt?! Az ilyen történelmi eset hiánya épen nem