Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

244 VARGHA FERENCZ A 27. §. b) pontja azonban még hozzáteszi, hogy «a főügyész, az alárendelt ügyészségekhez, a hatáskörükbe utalt ügyek tekintetében kötelező utasítást bocsát». Hát ha a% alárendeltségben benne van a% utasítás joga, miért emeli aqt ki külön a főügyésznél a törvény s pedig közvetlenül a% alárendeltségről s^óló 26. §. után a 2/. §-ban! Ha pedig nincs benne, miért nem emeli a%t ki a miniszternél? Miután az utasitás joga nagyfontosságú közjogi kérdés, bizonyára a főügyésznél azért szabályozza a törvény. S miért nem teszi a miniszternél? Itt annál inkább kellett volna tennie, mert a főügyész s ügyész egy hierarchikus szervezet, ennél a rendelkezés elmaradhatott volna, de a kormány s ügyészség közti viszony kiépitésénél semmi esetre sem lett volna szabad annak hiányoznia. Nem minden alap nélkül lehet tehát azt állítani, hogy az alárendeltség csupán felügyeleti viszonyt jelent, de az utasitás jogát nem foglalja magában. Miután azonban harminczöt éves gyakorlat már az alárendeltség fogalmát az utasitás jogával azonositotta, szélmalom küzdelem volna ez ellen az értelmezés ellen harczolni. Hálásabb feladat lesz azt világlatba helyezni, hogy a B. T.* mily viszonyban van az U. T. idevonatkozó rendelkezéseivel ? A B. T. 1. §-a szerint «... a kir. ügyészségek — ép ugy mint a biróságok — az igazságügyminiszter főfelügyelete alatt állanak)). Kétségtelen tehát, hogy ez a törvény az igazságügyminiszternek az ügyészséghez való viszonyát szabályozza; azt szabatosan meghatározza s kizárólag a legfőbb felügyeletre szorítja. Ép igy van ez a bírákkal szemben is (4. §.). Láttuk föntebb, hogy az Ü. T. 5. §-ának a harminczöt éves gyakorlat azt az értelmet adta, hogy az igazságügyi kormányt az ügyészséggel szemben az utasitási jog megilleti; természetes dolog, hogy fegfőbb felügyeleti jogához szó sem fér. * B. T. = a birói s ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891 : XVII. t.-cz.