Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A sajtóról

8 ZSITVAY LEÓ tásunk gunyjára — vádlott, kinek jogai érvényesítése és sérelmei orvoslása végett majdnem reménytelen koczkázattal kell kiállania. Ezt a gyengéjét a törvényeknek használja ki a sajtó egy része, és ez fajul el mindinkább. Ezzel szemben pedig elfásul a közönség és eldobja magától a sértett fél az amúgy is hasztalan jog-keresést. A B. P. $72. §-a még csak gondoskodik arról, hogy a sajtójogi felelősség iránti kifogás a per mely szakáig érvényesíthető, ámde az exceptió veritatisnak nincs határa; meglepetésszerűen felbukkan bármikor, legtöbbnyire akkor, mikor a főmagánvádló készületlenül áll vele szemben. Az esküdtszék az egyéni becsület megőrzésére képtelennek bizonyult, sőt e hatáskörében ugy a jogrendnek, mint saját tekintélyének ártott. Ki kell tehát azt ebből a hatáskörből ragadni, és visszavinni eredeti nemes hivatásának körébe, a hol a tiszta sajtószabadságot és vele az összes közszabadságokat biztosítani képes. Az 1848. évi sajtótörvény 23., 24. és 25. szakasza az etikai felfogás magasabb szinvonalán állott, mint a mai kor. A magánember ott kereshette megsértett becsületét, a hol lakott, élt és működött, a hol polgártársai őt ösmerték, értékét tudták. Ma pedig fel kell vonulnia távoleső központba tanúival (a kik a kincstárnak, mellesleg mondva, évenként szép sommá pénzébe kerülnek), a hol az alkalmatlankodó, tolakodó kis embert látják csak benne. A másik, szintén nevezetes hatásköri kérdés a BTK. 2^g\ §: nyomán merül fel, a mely t. i. a szemérmet sértő, vagy mint azt a törvény helytelen ül* fejezi ki, a fajtalanságot tartalmazó sajtótermékekre vonatkozik. E területen a sajtó visszaélései valóban nagy arányban terjednek, és az esküdtszék előtt még * A védők arra hivatkoznak, hogy nem elég a szeméremérzet sértése, hanem a fajtalanság fogalmát kell az incriminált sajtóterméknek fedni, már pedig a fa|talanság fogalmát a BTK. 241. és 242. §^a adja meg! — Sic \