Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A sajtóról

A SAJTÓRÓL. O, egyetlen esetben sem sikerült ennek marasztaló ítélettel gátat vetni. A közönség esküdtképes tagjai a kávéházakban stb. nyilvános helyeken persze megszokták felelősség nélkül ezeket az ocsmány nuditásokat és bujálkodó élczeléseket ugy magukban «élvezni», ők nem bírhatók reá, hogy mikor mint birák ülnek ott, egyszerre súlyos vétségeket ismerjenek fel azokban. A mai sajtóviszonyokhoz mérten ez a 248. §. már nem is alkalmas a megiorlás biztosítására, mert az a határ, melyet annak két pontja megjelöl és a hatásköri kérdésnek is válaszfalul szolgál, az életben összefolyik. Utalok különösen a fényképezés stb. sokszorosító mesterség nagy kifejlődésére, továbbá utalok arra a körülményre, hogy e «sikamlós» sajtóterületen már számos időszaki nyomtatvány jön forgalomba olyan tartalommal, mely tisztára a bujálkodó élczelés czéljaira szolgál. A kir. Curia helyesen fogta fel azelőtt a 248. §. hatásköri kérdését, midőn azt egészben megvonta a sajtóbiróságtól és így az esküdtszéktől. Szinte kimutatható, hogy azóta, hogy visszakerültek ezek az állítólagos «élczlapok» ez esküdtszékhez, számuk és vakmerőségük nagy arányokban növekedett. Lám, a sajtónak adott eme privilégium ismét csak a visszaélés forrásává vált. Méltán felvethető tehát az a kérdés, nem kellene-e az esküdtszéket ettől a hatáskörtől megszabadítani és a tiszta sajtószabadságot ettől a piszoktól megóvni, hogy igy e két közkincsünk tekintélye súlyban emelkedjék és nemes hivatásának jobban megfelelhessen. Ez a kívánság nem egyenlő a lex Heintze-vel, mert a BTK-be nem akar uj delictumokat beleplántálni, hanem a közerkölcsiség jogos kivánsága, hogy durva megsértése — ha már törvény van reá — biztos megtorlást is találjon. Az alaki sajtójognak még egy részlete van, mely éles bírálattal szóvá tétetett és módosításra ajánltatott, t. i. a nyomtatványok előzetes lefoglalása. Ezt a perrendi cselekményt már