Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A sajtóról

A SAJTÓRÓL. 7 ki a sajtó agitatiója, hogy a vállalatok sáfárkodásának nyilvános szabad kritikája az esküdtszéki intézmény által biztositékot nyerjen. És ime épen ez az etikai alap veszett el leginkább a sajtó elfajulása által. Ha mindezeken végre komolyan segiteni akarunk, vissza kell térnünk a sajtójog elvi álláspontjához, mely az 1848. évi törvényben kifejezést nyert, t. i. ahhoz, hogy a sajtószabadság és a hozzá fűzött kivételes bíróság: az esküdtszék, arra szolgáljon, hogy az alkotmánynyal járó öszszes közszabadságjogok biztositéka legyen. E feladatára erőt és tekintélyt csak ugy nyer az életben, ha a sajtót a visszaélésektől mentessé teszszük és az elfajulástól megóvjuk. Ez pedig megközelithető akként, hogy a kivételes bíróságot számára csak arra a körre szoritjuk, mely körben ez a bíróság feladatának megfelelő képességgel mozoghat; és eképen távoltartjuk attól a csábítástól, mely a visszaélések megtorlásának elkerülésében rejlik. Ezt a kört a BTK nek és a B. P.-nak ama rendelkezéseivel kellene elhatárolni, a hol a sajtó a közvádló kir. ügyészséggel kerül szembe. Tehát csak azokat a nyomtatvány utján elkövetett bűntetteket, vétségeket és kihágásokat kellene az esküdtbíróság hatáskörébe utalni, melyekben kizárólag a kir. ügyészség emeli és viszi a vádat. Ebbe a körbe esnek mind a politikai és társadalmi vonatkozású sajtóperek és a köztisztséget és közmegbizatást viselők ügyei is, ellenben kiesnének a rágalmazás és becsületsértés ama sajtóvétségei, melyekben a főmagánvád viszi a szerepet. Mióta a Csemegi-codex az 1848. évi sajtótörvény 24. §-át eltörölte, mely azt mondotta, hogy «a megbecstelenitő, meggyalázó, sértő állitások bebizonyítása nem engedtetik meg, kivévén, ha valaki mint köztisztviselő vagy közmegbizott cselekedett, és a felhozott tények e korbeli eljárására vonatkoznak*, a főmagánvádló szerepe sajtóperben az esküdtszék előtt valóságos pellengér. Nem vádló ő ott, hanem — igazságszolgálta-