Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VIII. fejezet. A bűnhalmazat. 30. r.

214 BÍRÓI GYAKORLAT. BÍRÓI GYAKORLAT. )^ Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. /( VIII. FEJEZET. bűnhalmazat. (Folytatás*> 7. Ítélkezés. Birói gyakorlatunk a btk. 05. §-át az eszmei bűnhalmazat értelmében volt hajlandó magyarázni. Az eszmei halmazatot azonban inkább csakis a természetes cselekményegység eseteire szorította, mig a jogi cselekményegységnek az anyagi bűnhalmazat köréből kizárása mindig inkább kivétel jellegével birt. Nem csalódom azonban, midőn azt állítom, hogy Ítélkezésünkben mindinkább az itt képviselt felfogás érvényesül, ítélkezésünk határozott iránya az, hogy sem a természetes, sem a jogi cselekményegység az anyagi bűnhalmazatot nem zárja ki, s hogy több önálló büntetendő tényálladék megvalósítása esetében anyagi bűnhalmazat állapítandó meg, tekintet nélkül arra, vajon a tényálladék-többség megvalósítása természetes egységet képező cselekménynyel, vagy a köztük fennforgó, czél és eszközviszonynál fogva jogi egységgé alakított több cselekménynyel, vagy végre több önálló cselekménynyel történt-e ? Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy az ítélkezésnek ebben az irányban következetes fejlődését csak örömmel lehet üdvözölni. Egy félreértést azonban el kell oszlatni. Az eszmei bűnhalmazat mellett némelyek az «in dubio mitius» elvvel érveltek. Ugy fogják fel a dolgot, hogy a szóban forgó esetekben az anyagi halmazat elfogadása a szigorúbb, az eszmei halmazat elfogadása az enyhébb álláspontot képviseli. Tételes törvényünknek a büntetésre vonatkozó rendelkezései mellett ez a felfogás alapjában téves. Saját birói gyakorlatomban ismételten abban a helyzetben voltam, hogy anyagi bűnhalmazat mellett szavaztam ott, hol mások eszmei bűnhalmazatot véltek megállapitandónak, s hogy ennek daczára a büntetés tárgyában én képviseltem az enyhébb álláspontot. A büntetés az arányosságnak, a minősítés az ontológiai, a lénytani igazságnak kérdése. Ez a két kérdés pedig egymástól teljesen független. Az a körülmény, hogy a tettes több bűncselekményt több önálló, természetes cselekménynyel követte el, önmagában ép oly kevéssé esik feltétlenül súlyosabb beszámitás alá, mint nem eredményezhet feltétlenül enyhébb beszámítást az a körülmény, hogy az elkövetés egy természetes cselekménynyel történt. Annyira nem, hogy az utóbbi esetben nem ritkán épen az elkövetési mód a tettesnek nagyobb gonoszságát s közveszélyességét bizonyítja s így bűnösségét nem enyhíteni, ellenkezőleg s jelenté* Előző közleményeket 1. Jogállam II., III., IV., V. és VI. évfolyamában.