Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - I. A büntetőnovella Tervezete

204 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. tartani s egyéneket és osztályokat, melyek irányában ellenszenvvel viseltetik más elbánás alá von, mint azokat, kikkel szimpatizál. A büntetőtörvényünk 92. §-ában elfogadott enyhitési rendszerrel sem egyeztethető össze a feltételes elitélés; hiszen a feltételes elitéiés barátai első sorban azt akarják kikerülni, hogy oly egyének, kikre a fogságbüntetés rendkívül lesújtó hatássa! van, letartóztattassanak, már pedig a 92. §.-szal a vétségeket elkövetőkön mindig lehet segiieni, büntettet pedig a Tervezet sem akar a kedvezményben részesíteni. Ha a törvényhozó tisztában volna vagy lehetne is azzal, hogy a «nyomatékos enyhítő körülményeko és «különös méltánylást érdemlő okok» mily irányú s jellegű tartalmi eltérést jelentenek, félő, hogy a bíró akarata a törvényhozó szándéka mellett fog elhaladni s nem fognak találkozni. Az ellentétes véleményeket támogató okok arzenálján e helyütt nyilván még futólagos szemlét sem tarthatunk ; legyen szabad ennek daczára néhány észrevételt tenni azokra az érvekre, melyek az intézmény érdekében előterjesztettek. A már a Btk. kodifikatora által is elösmert és napjainkban úgyszólván közhelylyé vált az az igazság, hogy a rövidtartamu szabadságvesztésbüntetések, melyek pedig zömét képezik a bíróilag kiszabott büntetéseknek, mételyezőleg hatnak az elitéltekre, csupán azt postulálja, hogy törekedjünk a végrehajtási mód javítására. Ez a régi Liszttől eredő megokolása a feltéles elitélésnek az intézményt tehát épen nem helyezi biztos alapra. Az, hogy a civilisatio élén járó nemzetek törvénykönyvükbe iktatták az intézményt, szintén nem bir meggyőző erővel mindaddig, mig nem puhatoljuk ki, mi okból s miként határoztatott el ott a feltételes Ítélkezés ? Németországban valami remediumra okvetlen szükség volt szemben a generális enyhítő § hiányával, a minek következtében a német bíró pl. a lopás vétségeért nem szabhat ki mást, mint fogházat. Francziaországban a loi Bérenger a «La loi sur l'attenuation et raggravation des peines» nevet viseli s a visszaesést egyszerre két oldalról, gyökerében és a repressiónak jelentékeny fokozása által kívánja megtámadni. A mi pedig Angliát vagy Eszakamerikát illeti, melyre pedig leggyakrabban hivatkoznak, az ottani feltételes Ítélkezést a kontinentálissal egy kalap alá foglalni legkevésbbé lehet. Az amerikai biró a feltételes elitélést verekedés, iszákosság eseteiben alkalmazza- És mielőtt a terminust kitűzi, van egy megbízható embere, a ki utána jár a vádlott egyéni körülményeinek. Meggyőződik afelől: van-e kilátás arra, hogy az illető megjavuljon ? a biró nem hoz ítéletet, hanem magát az ítélethozatalt függeszti föl s a vádlottat a probation officernek szolgáltatja ki, a ki adatokat gyűjt arról, hogy valóban megjavult-e a vádlott, ott positiv, jó magaviselet által