Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - I. A büntetőnovella Tervezete

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 20} nyek, mikre a pénzbüntetés tulenyhe; vannak enyhe jellegű cselekmények, mikre pedig a pénzbüntetés — gondoljunk csak a behajthatatlanságból folyó tételes következményekre — aránytalanul szigorú. A feltételes elitélés tehát nem továbbfejlesztése a biró büntetés enyhítő hatalmának. Uj, a Btk. 20. §-ában felsoroltak természetétől alapjában elütő büntetési eszköz ez a biró kezében, melynek alkalmazási körét legmegfelelőbben az angol törvény jelöli meg, mikor azt oly esetekre irja elő, hol csupán névleges büntetés (nominal punishment) kiszabása indokolt. Mint egy régebbi dolgozatában Prins mondja, hogy a petité criminalité részesei közt épen sok oly becsületes egyén van. mint azok közt. kik bíróság elé nem is kerülnek ; ezekre a még a legideálisabban szervezett s administrált fogházzal is szükségképen járó megaláztatás: kegyetlenség. A pénzbüntetés pedig, mint egészen specifikus büntetési nem sokszor és különböző okokból impolitikus. Kiegészíti ezt az érvelést Berger fejtegetése, mely a feltételes elitélést, mint a nélkülözhetlen selectiónak ma egyedül képzelhető eszközét méltatja. A biró a csupán a legritkább esetben kimerítő tárgyalás során teljesen meggyőző bizonyítékot nem szerezhet arról, hogy az előtte álló vádlott cselekménye romlottságnak kitörése-e avagy megbocsátható botlás. Függeszsze föl ezért a büntetés végrehajtását; s ha a próbaidő azt bizonyítja, hogy az elitélt elnézést érdemel, tekintse a büntetést vagy elitélést meg nem történtnek. Ha helyesen állapított meg elzárásbüntetést a biró, a megtorlás a bűnöst ugy is utóiéri. Az oppositio oda törekedett, hogy bemutassa ennek az idealismustól sugallott konceptiónak a reális viszonyok világában való mikénti elhelyezkedését. Utalás történt arra, hogy nálunk a törvénytisztelet nem valami nagy s a nép természete ingerlékeny, miért is óvakodnunk kell oly intézmény életbeléptetésétől, a mely a sértettet önsegély igénybevételére provokálja. Kiemelték, hogy nálunk az elitéléseknek átlag 50%-a ma a sértett fél indítványára történik. Utaltak arra is, hogy oly országban, hol annyi a faj, annyi a nemzetiségi s vallási ellenségeskedés, mint nálunk, alkalmas az intézmény arra, hogy a törvény előtti egyenlőség megnyugtató hitébe vetett bizalmat megrendítse s a biró elfogulatlanságába vetett meggyőződést aláássa. Nem azt a bizalmatlanságot hangsúlyozták, mely ellenében aztán az intézmény hivei oly lelkesen védték bíróságainkat, hogy ezek észbeli képességgel nem bírnának feltételes ítéleteket hozni, vagy rosszhiszemmel osztálybiráskodásra törnének; mint Baumgarten kifejti, abban rejlik a biró corruptiója, hogy egy prognostikont tesz a törvény a biró föladatává s azt igényli tőle, hogy a vádlottnak jövendőbeli magatartásáról positiv adatok nélkül csupán tapintata s belső érzése szerint, temperamentumához s egyéniségéhez képest ítéljen. Ott van a tervezett újításnak veszélyes oldala, hogy az a biró, a ki itt az ember felett ítél, majd a bűnösség kérdésében s a büntetés mértéke tekintetében sem a tettet fogja szem előtt